[Dombon belöl van ėgy szűk házacska]
Dombon belöl van ėgy szűk házacska,
Abba sir a vénlėán magába,
Hogy nem vitték férhėz a fassángba,
Hanem otthon hatták a pucokba.
Fassáng után fassáng jő és repül,
Mégės a sor rėám mind nem kerül.
Már mėguntam a kéretést várni,
Magam fogok szėrėncsét próbálni;
De az eszėm fėl nem tudja érni,
Legelőbb ės kit kėllessék kérni.
Jó lėnne, ha diákot kéretnék,
Mett a nekėm mindėnkor tetszenék;
De a diák csak guzsajaskodik,
A mėnyecskék tőllem elszeretik.
Vetėtt ágyam majt a padlót éri,
De azt kérni sėnki nem ės méri;
Nem ės adjuk, ha csak paraszt kéri,
Odaadjuk, ha jó nemės – néki.
Párta! párta! búra termėtt párta!
Mét születtél erre a világra?
Ha mėgfoglak, messzint elhajítlak,
A gát alá kővel lenyomatlak.
Elviseltem harminchárom pártát,
Harminchárom szėdėrjes rokoját,
Harminchárom sarumnak a talpát,
Mégsem vėttem ėgy pénz-érő hasznát.
Bár az Isten ojan csudát tėnne,
Hogy valaha legénesső lėnne;
Kifekünném az út közepire,
Hogy vajėgy mán rėám ės csėppenne!