Doktor Imre Domokos

Nagy Kálmánné János Margit, 36 éves, Petek

A közkórház udvara de kavicsos,
Azon sétál doktor Imre Domokos,
Éles kés és fecskendő a kezébe,
A jó Isten szbadítson meg tőle.

Ha bemegyek a közkórház kapuján,
Jön a szóra, s mutassa az irodát.
Jobbra tessék, balra írják a nevet,
Ápolónő készíti a fekhelyet.

Ha bemegyek az operáló szobába,
Ráfektetnek az operáló asztalra.
Főorvos úr, volna egy nagy kérdésem:
Életemhez lehet-e reménységem?

Bízzál, kislány, bízzál a nagy Istenbe,
Imádkozzál fel őhozzá, az égbe!
Jaj, Istenem, még az orvos se biztat,
Hát én akkor, életemben, hogy bízzak!

Kilenc óra, csengetnek a vizitre,
A főorvos siet az emeletre.
Felveszi a hosszú fehér kabátját,
Úgy hallgassa a betegek jajszavát.

Ha bevisznek a közkorház ajtaján,
A sok beteg reám veti az arcát.
Kéváncsian kérdik tőlem, mi bajom,
Jaj, Istenem, azt még magam sem tudom.

Halálmadár szállt a kórház falára,
Meghal innet valaki nemsokára.
Én halok meg, mert megöl a szerelem,
A kórházban a főorvost szeretem.

Doktor Imre Domokos (A főorvosba szerelmes beteg)
 A kórházban vagy A szerelmi beteg témacímű balladák közé tartozik. Valószínű, hogy ez is Petken született. Variánsát sehol se találtam. Lírai főhősét se lehetett azonosítani. Dr. Imreh Domokos sebész főorvos, igazgató volt a székelyudvarhelyi kórházban. Ő hozta létre 1899-ben a jól menő, máig egyre fejlődő sebészeti osztályt. Napjainkban sokan úgy tartják, róla kellene elnevezni a kórházat. Köztiszteletben álló személyiség volt, Tamási Áron, dr. Bakk Elek, a zeneszerző Jodál Gábor és a költő Tompa László baráti köréhez tartozott. Imreh doktornak magánkórháza is volt Udvarhelyen, a vár mellett, amely később, a harmincas években szanatóriumként szolgált, majd a közelmúltban Caritas központ lett. A doktor sok embert meggyógyított, sok család gondolt hálával rá. Egy ilyen szeretetre méltó személybe nem csoda, hogy szerelmes lett balladánk hősnője.
 Kétségkívül a beteljesületlen szerelem az egyik legmélyebb lelki tragédia, igazi ballada-téma. A hős lelki gyötrelméről, boldogtalan, viszonzatlan szerelméről szóló ballada a „cselekmény” helyszíne rögzítésével kezdődik. Az udvarhelyi kórház ez a hely, és az első szakaszban mindjárt meg is jelenik a képben a betegek gondozásával elfoglalt főorvos, doktor Imre Domokos. A kórházi élet képei, mozzanatai következnek, a belsővé vált cselekmény a lélek mélyén, az érzelem szintjén halad előre. Remény és reménytelenség közötti vergődés ad a sorjázó szakaszoknak szaggatottságot. Nem ismerjük meg az előzményeket, balladai homály uralkodik a szövegben, csak az utolsó sorban fogalmazódik meg csattanószerűen, hogy a halálos beteg női személy, és reménytelenül szerelmes a főorvosba. Reménytelen, beteljesülhetetlen vágya az a halálos betegség, melyből kigyógyulni nem lehet. A verssorok jól gördülő háromütemű tizenegyes sorok (4/4/3),melyek, helyenként, tizenkettesbe váltanak át. A népi költészetre jellemző páros rímek tagolják jól érezhető ritmikai egységekre a szöveget. Helyenként a székely tájnyelvre jellemző szóhasználatot, beszédjellemzőket figyelhetünk meg. Ilyen a kéváncsi (kíváncsi), innet (innen) forma és a kórház szó tájnyelvi alakja: korház. A szóra román kölcsönszó jelentése, nővér, ápolónő. Beszélt nyelvi alak, kevésbé igényes a hallgassa (hallgatja) realizáció. Új stílusú, helyi ballada, az énekelt változatban megfigyelhető a feszes csárdásszerű ritmus. Ez a balladaváltozat kiváló lehetőség a néprajz által vizsgált lokalizálódás, adaptálódás, terjedés jelenségének megfigyelésére. Sok balladagyűjteményt tanulmányoztam, nem egyben találkoztam a kórházban szenvedő hős bemutatásával, de ezek mind legények katonák voltak. Pl. a Háromszéki népballadák című gyűjteményben a 261-267. számú balladákhoz, a Szatmári népballadák című balladás könyv 113-117. számú változataihoz, az Álomvíz partján című, Fekete-ügy vidéki magyar népballadákat tartalmazó kötetben a 111, 112 számú szöveghez, a leggazdagabb népballada gyűjteményünkben, a Kallós Zoltán gyűjtötte Balladák könyvében a 211, 212, 213. számú balladához hasonlít pár sor, fordulat a tanulmányozott balladában. A kutatók szerint ezek a balladaváltozatok mind a Kórházban témacímhez sorolhatók. Valószínű, hogy a már általánosan ismert fordulatokat, motívumokat használta valaki tragédiája elpanaszolására. Így született ez az egyedi változat, amelyben női személy a szenvedő hős. Valószínűleg hozzánk időben az egyik legközelebb született balladák egyike. Hálás vagyok a sorsnak, hogy kegyeltjei közé választott, lehetővé tette, hogy megismerjem és bemutassam ezt a szomorú történetet. Így válik, válhat egyre sűrűbbé ismert népballadáink hálójának rendszere.

(Lőrincz 2014: 111-113.)