De magos a börtönablak
Majlát Lídia, 39 éves
De magos a börtönablak, de nehéz a rabélet,
Mért is tudtalak szeretni, barna kislány, tégedet.
Nincsen tinta, nincsen penna, nincsen nékem papírom,
Nincsen, mire leírhatnám ezt a nehéz bánatom.
Lesz majd tinta, lesz majd penna, lesz majd nékem
papírom,
Arcom lesz az írópapír, s könnyem lesz a bánatom.
Kilencre már becsengettek, minden rab aluszik már,
Csak egy ifjú ül magába, kire nehéz rabság vár.
58–61. Nincsen tentám, nincsen pennám. I–IV.
A magyar ajkú cigányok körében nagyon népszerű. Egyes adatközlők szerint a bányavidékről, Lupény környékéről hozták volna magukkal az odakerült kibédi munkások. Ma is gyakran éneklik névnapokon és egyé házi mulatságok alkalmával. A fiatalok is tudják. Költői erejű sorok növelik szépségét. Egységes dallamra éneklik, dallamuk műdal.
(Ráduly 1975: 181.)