Dal a tizenhárom magyar huszárról a galíciai börtönben
Nemes Mihály
1. Szellő viszi a bús szülők sóhaját,
Sír az anya, mer’ nem látja jó fiát,
Sír a testvér, zokog a hű szerető:
Mi fájdalom lehet is ez, teremtő?!…
2. Messze innen, valahol a határon
Börtönben sínylik mind a tizenhárom.
Idegen ott a szó, érzés, minden már,
Más hangon csiripel ott a kis madár.
3. Mit tettek ők? Megöltek egy őrmestert,
Nem is embert, állatias gazembert.
Ó, bár ők ezt sohase tették volna,
Sok szülőknek fájó könnye nem folyna.
4. Mi vár rájuk? Nehéz börtön, vagy halál?
Életökért sok fohász az égbe száll.
Hej, jó szülők, ne folyjon a könnyetek,
Van még Isten, vigasztaljon bennetek.
5. Jó huszárok, nehéz a ti sorsotok,
Szép napokat soká látni nem fogtok.
Tűrjetek hát, tűrjetek ti inkább ám:
Krisztus urunk is tűrt fenn a keresztfán.
6. Soká lesztek a börtön sötétjében,
Valahol egy nyirkos pince mélyében.
Mire visszakerültök sok esztendőn,
Szülő, szerető künn lesz a temetőn.1
1. Nemes Mihály után 1896. febr. havában leírta Antal Boriska (ekkor az ítélet még nem volt kihirdetve).
(Kanyaró 2015: 581.)
392. Dal a 13 magyar huszárról a galíciai börtönben (Alsórákos)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2293: 99. lap. Kanyaró Ferenc kézírása. Az eredeti lejegyzés kézirata nem került elő. – A lapalji jegyzet után Kanyaró ceruzával még a következőket vetette papírra (igen hevenyészett írással): Antal József. – Népdal – Naptárból – 1896 eleje[?]
Antal József Kanyaró egyik gyűjtője volt, Antal Boriska feltehetően valamilyen rokonságban állt Kanyaró tanítványával. Még más balladáról is tudjuk, hogy Antal Boriska gyűjtötte. (L. 32. számú balladát)
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 817.)