Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Cseng a mező


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1892–1896 májusa között
Gyűjtés helye: Székelykeresztúr
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 449/268. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

(Töredék)

Cseng a mező, zúg az erdő.
Vajjon ki zúgatja?
Talán bizon Rózsa Sándor
Táborát indítja.1



Megjegyzés

1. Vesd össze Arany–Gyulai: Népkölt. gyűjt. I. 282. l. Úgy látszik, mintha a „szép” Perczel Móricz vált volna Rózsa Sándorrá az erdélyi részeken.

(Kanyaró 2015: 449.)

268. Cseng a mező (Székelykeresztúr)
Lelőhely: EA 2276: 229. lap, 170. sz. Kanyaró Ferenc kézírása. Az eredeti lejegyzést nem találtuk meg.
 Az erdélyi néphagyományban Rózsa Sándor alakja nem úgy maradt fenn, mint bravúros betyárcselekedetek végrehajtójáé. A nagy hírnévre szert tett „betyárfejedelmet” szabadságharcos múltja miatt tisztelték és tartották meg emlékezetükben az erdélyiek. (Lásd a Történeti énekek fejezetben a 166. sz. éneket és annak jegyzetét) Ennek az lett a következménye, hogy Rózsa Sándorról valódi népballada alig-alig maradt fenn az erdélyi szájhagyományban. Jól tükrözi ezt a helyzetet a Kanyaró -hagyaték is: az a néhány ballada, melyet Rózsa Sándor nevével jegyeztek le a kolozsvári diákok, tulajdonképpen csak alkalmi névcsere folytán szól Rózsa Sándorról (lásd a Lova lába megbotlott típusú balladákat e fejezetben). Az alföldi betyár emlékét, romantikus nimbuszát balladának semmiképpen, de még csak epikus éneknek is alig nevezhető epiko–lírai dalok őrizték meg – viszonylag nagy számban, de többnyire töredékesen. Ezeknek azonban, azon kívül, hogy Rózsa Sándor neve szerepel bennük, semmi közük sincs Rózsa Sándor alakjához vagy tetteihez. Pusztán az iránta táplált szimpátia kifejezői. Ritkábban ugyan, de az is előfordul, hogy újkori bűntények elkövetőjeként emlegetik Rózsa Sándort, vagy parodizálják a neki tulajdonított betyáros tett által. Ez utóbbiak a Rózsa Sándor-hagyomány teljes kiüresedéséről/széteséséről tanúskodnak, olyannyira, hogy akár egyetlen strófányi töredéken belül is ellentétes érzelmeket közvetítenek. Tekintettel arra, hogy 1896-os gyűjteményébe Kanyaró Ferenc felvette ezeket az epiko–lírai darabokat is, s a hagyatékban talált későbbi gyűjtések és másolataik is arról árulkodnak, hogy Kanyaró Ferenc külön számon tartotta, és külön csoportosította Rózsa Sándor „balladakörét”, felvettük mi is az összesítő gyűjteménybe ezeket az énekeket.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 755.)