Csáki bíróné lánya

juhászlegény

1. Jó estét, jó estét, Csáki bíró asszony!
Talán alszik is már az én kis galambom.
– Alszik már, alszik már, gombos nyoszolyában,
Be is van takarva selyem paplanyával.

2. Költse fel, költse fel, küldje el a bálba,
Azt is mondja neki: két legény ott várja.
– Kelj fel, lányom, kelj fel: eridj el a bálba,
Kordován cipődet húzd fel a lábadra.

3. Kordován cipődet húzd fel a lábadra,
Zöld selyemszoknyádat kösd fel derekadra.
Három aranygyűrűd tedd az ujjaidba.
Felkőtt már, felkőtt már, el is ment az bálba.

4. Jó estét, te legény, mért hivattál engem?
– Gyere ülj ölembe, majd megmondom mindjárt.
Húzzad csak, muzsikás, estétől reggelig,
Míg Csákiné lánya itt el nem aluszik! ||

5. Eressz ki, eressz ki, magam hűvösítni,
Kordován cipőmből vért kiüresítni.
– Nem szabad kimenni, levegőt felvenni,
Kordován cipőből vért kiüresítni.

6. Átkozott az anya, hétszertebb az apa,
Ki a lányát este bálba elbocsátja.
Este elbocsátja, reggelig nem látja:
Reggel nyolc órakor halva viszik haza.

7. Jó napot, jó napot, Csáki bíró asszony!
Talán meg is hót már az én kis galambom?
– Meghót már, meghót már: el is van temetve,
Csak az ő szép neve most sincs elfelejtve.

8. Vérem a vérével egy patakot mosson,
Lelkem a lelkével mennyországba jusson.

58. Csáki bíróné lánya (Kolozsborsa–Zilah)
Lelőhely: KANYARÓ Ferenc 1906b: 234–235/5. sz.

58.1. György János eredeti lejegyzése 1897 novemberében: MUEKvGyLtár 18. csomag.
 – Egy füzetlap két oldalára ceruzával írt szöveg, sok helyen igen halvány, alig lehet olvasni. Az olvasást az is nehezíti, hogy ugyanaz a ceruzás kéz többször javított a szövegen: kihúzott szóvégeket, betoldott szavakat vagy szótagokat, majd azokat is kihúzta. Azt a névnek tűnő szót, mely kétszer fordul elő György János kéziratában, Kanyaró Ferenc sem tudta kiolvasni, ezért kihagyta a ballada szövegéből.
 György János a közlemény megjelenésének idejére szerezhette meg a doktori kvalifi kációt, a ballada lejegyzésének idején éppen, hogy bevégezte a középiskolát: 1897 nyarán érettségizett, s annak az évnek novemberében jegyezte le a balladát.
 Alább párhuzamosan közöljük György János eredeti lejegyzését és Kanyaró Ferenc másolatát.
(felső indexben az eredeti szöveg eltérései, alsó indexben a magunk megjegyzései találhatók)

György János lejegyzése

Jó estét, jó estét Csáki
biróasszony! Talán alszik is már
az én kis galambom, alszik már
alszik már gombos nyoszolyában be
is van takarva selyem paplanyával.|
Kőtse fel kötse küldje el
a bálba! Azt is mondja meg néki:
két legén hivatja. Kelj fel lányom
kelj fel, eridj el a bálba
kordován czipődet húzd fel
a lábadra. [Zöld selyem szoknyá
dat kösd fel derekadra.
Felkőtt már felkőtt el is ment
az bálba] Jó estét te leg Nővök[?]
mért hivattál engem, gyere
ülj ölembe, majd megmondom
mindjárt. Huzzátok ___
muzsikások! estétől reggelig,
míg az Csáki biró lánya
itten elaluszik. |Eresz ki te
Nővék[?] magam meghűsitni,
kordován czipőből vért kiürisitni.
Nem szabad kimenni
levegőt felvenni, kordován ||
czipőből vért kiürítteni.|
Átkozott az anya hétszertébb
az apa, ki az lányát este bálba
elbocsátja. Este elbocsátja,
reggelig nem látja. Reggel
8 orakor halva viszik haza.|
Jó napot, jó napot Csáki
biró asszony; talán meg is
hót mán az én kis galambom?
Meghót má’ meg hót; el is van
temetve csak az ő szép neve
most sincs elfelejtve.| Vérem a
vérével egy patakot mosson;
lelkem a lelkivel mennyországban
játszon.

Zilahon (juhászlegénytől második szájból)
Kanyaró utólagos bejegyzése: Kolozs-Borsa. György János, 1897. nov.

Kanyaró Ferenc másolata

– Jó estét, jó estét, Csáki bíró asszony!
Talán alszik is már az én kis galambom.
– Alszik már, alszik már, gombos nyoszolyában,
Be is van takarva selyem paplanyával.

– Költse fel, költse fel, küldje el a bálba,
Azt is mondja neki: két legény ott várja ^hivatja.
– Kelj fel, lányom, kelj fel: eridj el a bálba,
Kordován cipődet húzd fel a lábadra.

– Kordován cipődet húzd fel a lábadra, _{megismételt sor}
Zöld selyem szoknyádat kösd fel derekadra.
Három arany gyűrűd tedd az ujjaidba. _{betoldott sor}
Felkőtt már, felkőtt már _{betoldott szó}, el is ment az bálba.

– Jó estét, te legény, mért hivattál engem?
– Gyere ülj ölembe, majd megmondom mindjárt.
Húzzad csak, muzsikás, ^{húzzátok muzsikások} estétől reggelig,
Míg Csákiné lánya itt el nem aluszik! ^{míg az Csáki biró lánya itten elaluszik.} ||

– Eressz ki, eressz ki,eressz ki ^{te Nővék[?]} magam hűvösítni, ^meghűsitni
Kordován cipőmből vért kiüresítni. ^kiürisitni.
– Nem szabad kimenni, levegőt felvenni,
Kordován cipőből vért kiüresítni. ^kiüritteni.

Átkozott az anya, hétszertébb az apa,
Ki a ^az lányát este bálba elbocsátja.
Este elbocsátja, reggelig nem látja:
Reggel nyolc órakor halva viszik haza.

Jó napot, jó napot, Csáki bíró asszony!
Talán meg is hót már ^mán az én kis galambom?
– Meghót mármá’, meghót már _{betoldott szó}: el is van temetve,
Csak az ő szép neve most sincs elfelejtve.

– Vérem a vérével egy patakot mosson,
Lelkem a lelkével mennyországbaⁿ jusson. ^játszon

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 630-631.)