Barna Jancsi
Jakab József, 65 éves

Barna Jancsit arra kérte babája,
Útitársát küldje a másvilágra.
Lefekszik a komája ja ződ gyepre,
Barna Jancsi kést nyomott a szívébe.
S véres lett a Barna Jancsi gagyája,
S majd kimossa az ő kedves babája.
- S mosd ki, babám, ingem-gagyám fehérre,
Holnap megyek csendbiztos úr elébe.
- Adjon Isten, csendbiztos úr, jó napot!
- Adjon Isten, Barna Jancsi, mi bajod?
- Csendbiztos úr, szívem nyomja a bánat,
Egy kislányért megöltem a komámat.
- S nohát, Jancsi, ezt rosszul cselekedted,
Egy kislányért a komádat megölted.
- Csendbiztos úr, ő volt az ellenségem,
Ez a kislány nem lehet feleségem.
Túl a vízen most faragják azt a fát,
Amelyikre Barna Jancsit akasztják.
Fújja a szél fekete göndör haját,
Odahaza más öleli babáját.
118–120. A gyilkos feladja magát
A XIX. század végén, a XX. század elején alakult ki szövegének végleges formája, s századunk első felében terjedt el szélesebb körben. Több mint 140 változatát sorolta fel Vargyas Lajos is a magyar népballadáról írt szintézisében (1976. II: 769–772). A balladatípuson belül kisebb csoportok is létrejöttek szócsere segítségével: Barna Jancsi kedvesének felbiztatására édesanyját, komáját vagy barátját gyilkolja meg. Minden változat szövegszerkesztése egyébként megegyezik, és motívumrendszere is azonos. Századunk első felében Háromszéken is jóval népszerűbb volt, mint manapság (vö. Albert–Faragó 1973, 225–234. sz.). Csak a legidősebbek ismerik.
(Pozsony 1984: 269–270.)