Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

III. Új balladák » A megölt legény

Bálint Lajos


Gyűjtő: Albert Ernő
Gyűjtés ideje: 1952-07-18
Gyűjtés helye: Csíkmadaras
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 269/195. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Antal Veronika, 18 éves



Szöveg

Bálint Lajos voltam én idáig,
Éltem én csak húszéves koromig,
De az idő rövidre volt mérve,
Ki kellett mennem a temetőbe.

Édesanyám, ne sírjanak értem,
Ezt nekem az Isten így rendelte.
Szent Péter napján kellett meghalnom,
Nem láttatok utolsó órámon.

Édesanyám, legelső kérésem,
Ifjakkal kísértessen engem.
Úgy vigyenek ki a temetőbe,
Búcsúzzak el töllük én örökre.

Madarasi ifjak és leányok,
Utoljára szólok én hozzátok:
Éljetek boldogan a világon,
Mert én többé közétek nem járok.

Édesanyám, második kérésem,
Rózsabimbót ültessenek nékem.
Rózsabimbót az én sírhalmomra,
Madarasi kislány locsolgassa.

Nyitva van a temető kapuja,
Bálint Lajost most viszik be rajta,
Bálint Lajost most viszik be rajta,
Most viszik az örök nyugalomra.

Édesanyám, utolsó kérésem,
Kőkeresztet állíttasson nékem,
Kőkeresztet az én fejem fölé,
Bálint Lajos nevét vessék belé.

Bálint Áron, fáj-e a te szíved,
Bálint Lajost örök sírba tetted?
Hogyne fájna, fáj is, amíg élek,
Legénységem a fogságban töltöm.



Megjegyzés

  Csíkmadarason 1951. június 29-én Bálint Lajost megölte Bálint Áron. Petres Andrásné Péter Rozália 48 éves korában, í952. július 18-án így mondotta el a történetet: „Bálint Lajos már hazafelé ment édesanyjával, amikor kiabálásra lettek figyelmesek. Bálint Áront néhány legény meg akarta verni, ezért kinyitott bicskáéval szaladt. Mindenki félreállt, de Bálint Lajos továbbment az út szélén. Bálint Áron rá is haragudott, ezért mikor mellette szaladt el, visszaszúrt. A bicska pontosan szíven találta, és ott az úton, édesanyja előtt meghalt. Bálint Áron később ment jelentkezni a milíciára”.
  Ekkor már Madarason is énekeltek Ferenc Károlyról, mintájára fogalmazták a Bálint Lajosról szólót.

(Albert Ernő 2004: 335.)