Bajka Sándor
ismeretlen
1. Hej, de széles, hej, de keskeny az az út,
Amelyiken Bajka Sándor megindult!
Lépett egyet, lépett kettőt, megállott;
Keresztanyja udvarára beszállott.
2. – Adjon Isten, keresztanyám, jó estét!
– Adjon Isten, keresztfiam, szerencsét!
– Ne kívánjon, keresztanyám, szerencsét:
Még az éjjel kendbe vágom a fejszét.
3. – Adjon Isten, törvénybíró, jó napot!
– Adjon Isten, Bajka Sándor, mi bajod?
– Az én bajom nagyobb már most semminél:
Megöltem a keresztanyám pénzéér’.
4. Arra kérem tekintetes urakat:
Ne terjesszék oly nagyon a bajomat.
– Ó, te Sándor, Bajka Sándor, nem lehet:
Tegnap küldtünk Vásárhelyre levelet.1
5. Csongvainál kifaragták azt a fát.2
Amelyikre Bajka Sándor t akasszák,
Fújja a szél véres ingét, gatyáját,
Nem nyerte el keresztanyja vagyonát.3
1. Marosvásárhelyre, hol a kir[ályi] Tábla volt.
2. Csongvai Domokos, egyik tordai városi tanácsos, ki akkoriban a gazdasági ügyeket vezette.
3. E két utolsó sor megvan más balladában is. Különben mind a három versszak összevethető Kis Sándor és Balla János című csongrádmegyei népballadákkal. (Lásd Arany–Gyulai: Népkölt. gyűjt. 55–56, 64–65.l.) E három ballada, hogy egy tőrűl fakadt, az kétségtelen.
(Kanyaró 2015: 569.)
378. Bajka Sándor (Aranyosszék)
Lelőhely: EA 2276: 171. lap, 118. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
A ballada első két strófáját Kanyaró nem írta le, csak utalt arra, hogy az „1–2. versszak, mint előbb”, vagyis egyezik a bágyoni változat (nálunk 375. sz.) két első versszakával. – Az aranyosszékiként prezentált ballada – megítélésünk szerint – azonos a Bajka Sándor-ballada tordai változatával. Lásd erről bővebben a 373. sz. ballada jegyzetét.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 813.)