[Apám, apám, apám, lelkem édes apám!]

,Apám, apám, apám, lelkem édes apám!
Anyamasszon bizon Barcsait szereti.’

„Hallod asszon, hallod, mit mond e kis gyermek!”
„ ,Hallom uram hallom, lelkem jámbor társam!
Részėg ez a gyermek, nem tuggya mit beszél.” ’

Ottan elindula ajh! ki Kolozsvárra,
Fele útját mene, onnan visszatére,
Hazájához ére.

„Nyiss ajtót, nyiss ajtót asszon, feleségem!
„ , Nyitok lelkem uram, lelkem jámbor társam! –
Hogy vessem nyakamba vont arany szoknyámot,
Hogy kössem élőmbe potyolat ruhámot,
Hogy tegyem fejembe recze-fátyolomot,
Hogy huzzam lábomba szép piros csizmámot.’ ”

Akkoron bérúgá palota ajtóját:
,Add elé, add elé a nagy láda kóccsát!’
„A szomszédba jártam, kerten átalhágtam,
Ottan elejtettem a nagy láda kóccsát,
Hanem megtalájjuk a szép piros hajnalba.”

Akkoron bérúgá nagy láda ódalát,
Csak kihengeredék belőlle Barcsai.
Ajh! megfogá őtöt s egybe fejit vevé.

„Ájj elé, ájj elé asszon, feleségem!
Három halál közzül mejiket választod:
Vaj főbe lőjjelek, vaj fejedet vegyem,
Vaj hét asztal-vendégnek vigon gyertyát tartassz?”
„ ,Három halál közzül én is azt választom,
Hét asztal-vendégnek vigon gyertyát tartok.” ’

„Hallod te szógáló, hozd bé a vég vásznot,
S a nagy kászu szurkot, –
Tetejin kezdjétek s talpig tekerjétek,
Talpánal kezdjétek s tetejig égessétek.”

Istenem, istenem! én mit cselekettem!
Megöltem Barcsait s kedves feleségem.

381. Barcsait, e jeles ó-székely balladát Nagy Lajos tanár, őmaga is népdalköltő, irta le egy székely legény szája után, a ki tán maga egyedül birta még ez irodalmi kincsünket, mintegy utolsó Sybilla-könyvet, mert leggondosabb kutatásink által se juthattunk több példánynak nyomába. Előbb a „Vadrózsák” számára volt átadva, időközben a Kolozsvári Lapban látott világot, honnan Erdélyi János ur átvette s irodalmilag méltányolta a Szépirodalmi Közlönyben. A 11-dik sorban az érthetlen „vántoros” szót így igazítottam ki: „vont arany”, a mit valószinűnek is kell találnunk, hogy ha a sor szövegét, melyben ama szó előfordul, Bátori Bódizsár hason szavakból álló sorával összevetjük:

Hadd vessem nyakamba vont arany szoknyámot.

(Kriza János 1863: 537-538.)