Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
András Sándor
Gyűjtő:
András Franciska
Gyűjtés ideje:
1978-04-23
Gyűjtés helye:
Nagykászon
Közlő:
Albert Ernő
Közlés ideje:
2004
Megjelenés helye:
Albert Ernő 2004: 275-276/202. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Balázs Tamásné, 57 éves
Szöveg
András Sándor volt a nevem,
Nagykászonban születtem.
Bevonultam katonának
A bukaresti kaszárnyába.
Ott kicsiddég jól ment dolgom,
Mert a tisztem jó ember volt,
De ha rossz ember lett volna,
Nekem akkor jobb lett volna.
Életben maradtam volna.
Ezerkilnencszázötvenhat május elsején elmentem
A sznágovi tó partjához,
Motorcsónakkal mehettünk,
Haton abba beleültünk.
Közepéig el nem juttunk,
Mind a haton megfordultunk,
Mert a csónakunk belefordult,
A tó fenekére nyomott.
Abból úszni egy sem tudott,
Mert egymásba kapaszkodott.
Mentőcsónak ahogy megjött,
Minket onnat összeszedett,
Mind a hatot a partra tett.
Sürgönyöztek jó anyámnak,
Jöjjön el halott fiához!
Sírhatsz, anyám, jajszóval is,
Egy fiad volt, halott az is.
András Sándor, édesapám,
Nyitsd ki a nagykaput immár,
Hadd búcsúzzam el örökre,
Vigyetek a temetőbe!
Megköszönöm jóságtokat,
Huszonegy évi ápolástokat.
Jó barátim, arra kérlek,
Kísérjetek a temetőbe.
Hogyha onnan visszatértek,
Az én nótámat zengjétek.
Fújjátok el azt a nótát:
Édesanyám ne sirassál!
Álmaidban hogyha meglátsz,
Újra visszajövök hozzád.
Megcsókolom könnyes orcád,
Kihűlt szívem megnyugszik hát.
Megjegyzés
A történetről nincsenek adataink.
(Albert Ernő 2004: 336.)
Támogatók
Partnerek
