Addig iszom a csárdában
Addig iszom a csárdába,
Míg négy lovam bír a hámba;
Egyet adok a bírónak,
Kettőt az elöljáróknak.
Egyet meghagyok magamnak
Hazafelé menő lónak.
Hazafelé elindultam,
Két csendérvel találkoztam.
„Csendér urak, mit akarnak,
Talán vasalni akarnak?”
„Nem akarunk mi vasalni,
Sudár csitkót kantározni.”
„Sudár csitkóm nem eladó,
Nem es csendér alá való,
Mert ha arra csendér ülne,
Még a madár is rab lenne.”
Noha a darabok némelyike helyi keletkezésű, balladás menetű rab-éneknek látszik, egyiknek-másiknak ismerjük földrajzilag távolabbi vidékekről való változatait is. Régebbi népköltési darabokból is kerültek át beléjük sorok; a II—III. darab madártól izenés motívuma éppen régi, már a XVII. századi virágénekekre is jellemző motívum.
Ortutay—Kriza 645—7, 777.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 639.)