A tolvaj felesége
ismeretlen
1. – Nem szoktam, nem szoktam hajnalba felkelni,
Piros hajnal előtt véres ruhát mosni.
Még most is oda van az a tolvaj gyilkos
Keresztút állani, lélek veszeszteni.
2. – Mért sírtál, mért sírtál, kedves feleségem?
– Nem sírtam, nem sírtam, édes jámbor uram!
Cserefát égettem, cserefának füstje
Húzta ki az könnyem.
3. – Jól vagyon, jól vagyon, édes feleségem.
Holnap álló délben mész fejvesztő helyre.
4. – Jánosom, Jánosom, legdrágább kocsisom!
Fogd bé a hat lovat a gyászos hintóba,
Holnap álló délben vigy fejvesztő helyre.
5. Mikor fejem vették, vedd ki a szívemet,
Takard gyenge gyócsba, küld el Móduvába,
Tedd édesapámnak gyászos asztalára.
6. Egész Móduvavár vegyen példát róla:
Senki a leányát tolvajnak ne adja.1
1. Teljesebb változata megvan Krizánál: Vadrózsák, I. 137–138. Töredéke Gyulai Pál gyűjtésében M. Népkölt. Gyűjt. I. 195. A fennebbiektől eltérő, Barcsaival összekevert változatát lásd Népkölt Gyűjt. III. 88-89. l. Valószínűleg oláh népballadától kölcsönözték a tárgyat s a 6-ik vszakban említett Móduva-vár tulajdonképp Moldovát jelent.
(Kanyaró 2015: 302.)
118. A tolvaj felesége (Alsórákos)
Lelőhelye: EA 2276: 11. lap, 5. sz. Kanyaró Ferenc kézírása
A ballada eredeti lejegyzése nem került elő.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 685.)