Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

I. Régi balladák » A megétetett fiú

A megétett János


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1863
Gyűjtés helye: ismeretlen
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 2013
Megjelenés helye: Kriza János 2013: 143-144/28. sz.

Szöveg

Hát te hol jártál, szivem lelkem Jánosom?
Jaj, én ángyoméknitt, édes anyám asszony,
            Jaj, fáj szivem fáj,
            Vesd meg ágyamot.

Hát ott mit adtak, szivem lelkem Jánosom?
Ott négy lábu rákot, édes anyámasszony,
            Jaj, fáj szivem fáj,
            Vesd meg ágyamot.

Hát azt mibe’ adták, szivem lelkem Jánosom?
Azt egy szép tángyérba’, édes anyámasszony,
            Jaj, fáj szivem fáj,
            Vesd meg ágyamot.

Azért vagy tán beteg, lelkem szivem Jánosom?
Az a földbe viszen, édes anyámasszony,
            Jaj, fáj szivem fáj,
            Vesd meg ágyamot.||

Hát mit hagysz apádnak, lelkem, szivem Jánosom?
Jó vasas szekerem, édes anyámasszony,
            Jaj, fáj szivem fáj,
            Vesd meg ágyamot.

Hát mit hagysz bátyádnak, lelkem, szivem Jánosom?
A szép négy ökrömet, édes anyámasszony,
            Jaj, fáj szivem fáj,
            Vesd meg ágyamot.

Hát mit hagysz ecsédnek, szivem, lelkem Jánosom?
Négy szép hámos lovam, édes anyámasszony,
            Jaj, fáj szivem fáj,
            Vesd meg ágyamot.

Hát mit hagysz hugodnak, lelkem, szivem Jánosom?
Házi rakományom, édes anyámasszony,
            Jaj, fáj szivem fáj,
            Vesd meg ágyamot.

Hát mit hagysz ángyodnak, lelkem, szivem Jánosom?
Örök kárhozatot, édes anyámasszony,
            Jaj, fáj szivem fáj,
            Vesd meg ágyamot.

Hát mit hagysz anyádnak, lelkem, szivem Jánosom?
A bút s a bánatot, édes anyámasszony,
            Jaj, fáj szivem fáj,
            Vesd meg ágyamot.



Megjegyzés

KRIZA János 1863b (Koszorú) Lapalji jegyzetben Kriza megadja a megétni (= megétetni) és a négy lábú rák jelentését. Ez utóbbin „a nép varasbékát ért mint mérget”. – Ua. in MNGY III. 1882: 7–8/3. sz. A szöveg pontos másolata, de a versformát megváltoztatta Gyulai: felszámolta a versszakokra való tagolást, a strófák két utolsó rövid sorából egy hosszút csinált. – Ua. in SZNGY I. 1956: 73–74/34. sz. – Gergely Pál visszaállította a strófás szerkezetet, de megtartva a két rövid sor egybeolvasztását, három soros strófákban közölte a balladát.

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 630.)