A híres betyár
Ötvös Elekné Árgyó Katalin, 58 éves
– Verd meg, Isten, verd meg azt az apát s anyát,
Ki gyermeket nevel másnak, nem magának.
Én egyet neveltem egy híres betyárnak,
Ki most is oda van keresztutat állni,
Egy pénzér, kettőér piros vért ontani.
– Jó estét, jó estét, drága feleségem,
Nyisd ki az ajtódot, most jövök vajdától,
Most jövök vajdától, híres korcsomából.
– Nyitom, nyitom, nyitom, kedves jámbor uram,
Hadd vessem nyakamba vándorló szoknyámot.
...De megunta szemem hajnalba felkelni,
A folyóra menni, a folyóra menni,
Véres ruhát mosni, sulyokkal sulykolni,
Sulyokkal sulykolni, könnyemmel áztatni.
Verd meg, Isten, verd meg az én uram anyját,
Mért nevelt, mért nevelt olyan híres betyárt.
11–13. A zsivány felesége. I–III.
Minden fáradozásom ellenére sem sikerült háromnál több változatára ráakadnom. Pedig régebb többen is ismerhették a faluban. Azon balladáink közé tartozik, amelyek népi szokáshoz kapcsolódva maradtak fönn: virrasztónótaként énekelték a kibédi magyar ajkú cigányok. A halott melletti virrasztás náluk dallal, énekléssel párosul. Hajnalokig énekelnek különféle kesergőket, szomorú nótákat, miközben itallal kínálgatják egymást. A 13. és 13. sz. változatok adatközlői is a virrasztóban tanulták gyermekkorukban. A 11. sz. énekese viszont úgy emlékszik, hogy Szászmagyaróson (Segesvár mellett) hallotta egy véckei lánytól, 1947-ben. „Kapáltunk a szőlősbe, s úgy munka közben sokszor elénekelte, amíg megtanultuk.” Ma már egyre ritkábban éneklik. „Társaságban még egyszer sem fújtam el” – mondta az egyik adatközlő.
A fiatal nemzedék egyáltalán nem ismeri. Újabban a virrasztóban sem igen éneklik, mert kevesen tudják. A három szöveg dallamát hangszalagon is rögzítettem, de csak egyet közlünk belőlük (13.). Már világosan látszik ezen is a felejtés, a lassú töredezés nyoma. A másik két dallam egészen romlott, ezért közlésről le kellett mondanunk.
(Ráduly 1975: 175.)