Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

A híres betyár


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1967-12-03
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1975
Megjelenés helye: Ráduly 1975: 48/12. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Ötvös Elekné Árgyó Katalin, 58 éves



Szöveg

– Verd meg, Isten, verd meg azt az apát s anyát,
Ki gyermeket nevel másnak, nem magának.
Én egyet neveltem egy híres betyárnak,
Ki most is oda van keresztutat állni,
Egy pénzér, kettőér piros vért ontani.

– Jó estét, jó estét, drága feleségem,
Nyisd ki az ajtódot, most jövök vajdától,
Most jövök vajdától, híres korcsomából.
– Nyitom, nyitom, nyitom, kedves jámbor uram,
Hadd vessem nyakamba vándorló szoknyámot.

...De megunta szemem hajnalba felkelni,
A folyóra menni, a folyóra menni,
Véres ruhát mosni, sulyokkal sulykolni,
Sulyokkal sulykolni, könnyemmel áztatni.
Verd meg, Isten, verd meg az én uram anyját,
Mért nevelt, mért nevelt olyan híres betyárt.



Megjegyzés

11–13. A zsivány felesége. I–III.

Minden fáradozásom ellenére sem sikerült háromnál több változatára ráakadnom.  Pedig régebb többen is ismerhették a faluban. Azon balladáink közé tartozik, amelyek népi szokáshoz kapcsolódva maradtak fönn: virrasztónótaként énekelték a kibédi magyar ajkú cigányok. A halott melletti virrasztás náluk dallal, énekléssel párosul. Hajnalokig énekelnek különféle kesergőket, szomorú nótákat, miközben itallal kínálgatják egymást. A 13. és 13. sz. változatok adatközlői is a virrasztóban tanulták gyermekkorukban. A 11. sz. énekese viszont úgy emlékszik, hogy Szászmagyaróson (Segesvár mellett) hallotta egy véckei lánytól, 1947-ben. „Kapáltunk a szőlősbe, s úgy munka közben sokszor elénekelte, amíg megtanultuk.” Ma már egyre ritkábban éneklik. „Társaságban még egyszer sem fújtam el” – mondta az egyik adatközlő.

            A fiatal nemzedék egyáltalán nem ismeri. Újabban a virrasztóban sem igen éneklik, mert kevesen tudják. A három szöveg dallamát hangszalagon is rögzítettem, de csak egyet közlünk belőlük (13.). Már világosan látszik ezen is a felejtés, a lassú töredezés nyoma. A másik két dallam egészen romlott, ezért közlésről le kellett mondanunk.

(Ráduly 1975: 175.)