A halálra táncoltatott leány
Csonka Anna, 23 éves, Esztufuj
Makkai Augusztina, 18 éves, Esztufuj
Jó estét, jó estét, Szépváriné, hallja,
Jó estét, jó estét, Szépváriné, hallja,
Honn van-e a lánya, készítse ja bálba,
Honn van-e a lánya, készítse ja bálba.
Honn vagyon, honn vagyon, benn van a szobába,
Honn vagyon, honn vagyon, benn van a szobába.
Most fekszik, aluszik fejér vetett ágyba,
Most fekszik, aluszik fejér vetett ágyba.
Menjen bé, költse fel, készítse ja bálba,
Menjen bé, költse fel, készítse ja bálba.
Ződ sejemruháját vegye fel magára,
Ződ sejemruháját vegye fel magára.
Lukszórú¹ cipőjét húzza a lábába,
Lukszórú cipőjét húzza a lábába.
Két karikagyűrűt tegye jez ujjába,
Két karikagyűrűt tegye jez ujjába.
Elindul, elindul Mariska ja bálba,
Elindul, elindul Mariska ja bálba.
Kerüljön, Mariska, üljön a diványra,
Kerüljön, Mariska, üljön a diványra.
Mindjár parancsoljuk szegedi bandának,
Mindjár parancsoljuk, szegedi bandának:
Húzzátok, cigányok, nem szabad nyugunni,
Szépvári Mariskát muszáj mulattatni.
Eressz ki, eressz ki, hűtsem ki magamat,
Eressz ki, eressz ki, hűtsem ki magamat.
Lukszárú cipőmből aludt vért öntsem ki,
Lukszárú cipőmből aludt vért öntsem ki.
Ne menj ki, ne menj ki, ne hűtsd ki magadat,
Ne menj ki, ne menj ki, ne hűtsd ki magadat.
Két karikagyűrűd az ujjadba dagadt,
Két karikagyűrűd az ujjadba dagadt.
Verje meg az isten azt az édesanyát,
Verje meg az isten azt az édesanyát,
Ki vasárnap este elbocsássa lányát,
Ki vasárnap este elbocsássa lányát.
Este elbocsássa, regvelig nem lássa,
Este elbocsássa, regvelig nem lássa,
Regvel nyóc órákkor halval viszik haza,
Regvel nyóc órákkor halval viszik haza.
Harangoznak délre, de nem dél-ebédre,
Harangoznak délre, de nem dél-ebédre,
Szépvári Mariskát viszik temetőbe,
Szépvári Mariskát viszik temetőbe.
Apja, édesanyja zokogva sirassa,
Apja, édesanyja zokogva sirassa.
Tíz legény kíséri s úgy teszik a sírba.
Tíz legény kíséri s úgy teszik a sírba.
1 Lukszórú, s alább, a 7. szakaszban lukszárú: mindkettő valószínűleg a „lakkszárú” (lakkosszárú) elváltozott alakja.
(Faragó - Jagamas 1954: 164.)