Néprajzi múzeumok tára


Intézmények
a   b   c   e   g   h   i   j   k   l   m   n   p   s   t   v   z  

Év
1952   1957   1967   1970   1971   1972   1973   1975   1979   1980   1991   1993   1994   1995   1997   1998   1999   2001   2002   2003   2004   2006   2007   2008   2009   2010   2011   2012   2016   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   e   f   g   i   j   k   l   m   p   s   t   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   f   g   h   i   k   l   m   n   o   p   s   v  

Jegenyei Tájház


Alapítás éve: 2003
Alapító neve: Ferencz Gábor
Tulajdonos neve: Ferencz Gábor
Nyitva tartás:

Bejelentkezés alapján.



KONTAKT

Cím: Jegenye, 52. sz.
Telefon/fax: + 40 748 255 771
Email: ferenczgabor@gmail.com
Kapcsolattartó: Ferencz Gábor (+ 40 748 255 771)
Honlap: www.jegenye.ro

Képek


Leírás

A kalotaszegi Jegenye első említését 1062-ből a Kolozsmonostori Bencés Apátság alapítólevelében találjuk, római katolikus plébániájáról 1343-ból van adatunk. A reformáció hatására, az erdélyi fejedelmek idején a templom többször is gazdát cserélt. 1710-től Jegenye lakossága római katolikus vallású. Jelenlegi temploma 1866-ban épült neoromán stílusban. Jegenye ma is Kalotaszeg egyetlen katolikus vallású faluja. Ez talán azért is alakulhatott így, mert ritka volt, hogy eltérő vallásúak egymással házasságot kössenek, és a párválasztás is többnyire a falun belül zajlott.

A gyűjteményt azzal a szándékkal alakítottam ki, hogy a múlt helyi emlékeit megőrizzem, és arra büszkék lehessünk. A néprajzi gyűjtés tíz évvel ezelőtt kezdődött, padlásról padlásra járva, rokonoknál, jó ismerősöknél kerültek elő a szenes vasalók, két röstölő, cserépkancsók, szövőbordák, petróleumlámpák. Ezeket a tárgyakat a nyári konyhában helyeztem el.

 

Amiről a tárgyak mesélnek… A gyűjtemény darabjairól

A feszítőket (szövésnél használt eszköz) 1885-ben, illetve 1936-ban készítették. Az előbbin az elkészítő neve is rajta volt, de mivel udvarlási ajándék volt, és a szeretők összevesztek, a nevet lekaparták a feszítőről. Ugyancsak udvarlási ajándék volt a két vetőlő is, amelyeket „Katinak” készítettek emlékül 1944-ben. A vetőlőkön a következő szövegek olvashatók: „Emlékül szeretettel Katinak. 1944 Jegenye”; „Emlékül Katalinak. 1944”.

A kancsókat, korsókat, röstölőket a házaló cigányoktól vásárolták. De emlékeznek még a faluban egy Minya Pista bá nevű emberre, aki értette ezt a mesterséget. A fali festett tányérokat Magyarországról szerezték be, adatközlőm szerint azért, mert „csak ott vót a jó porcolán tángyér.” A vetett ágy tartozékai: egy surgyé, derékalj, két paplan, hét nagy párna és három kicsi párna. A faragott láda dédnagyanyám kelengyésládája volt. A bölcső ugyancsak családi ereklye, három nemzedéket ringatott: nagymamámat, édesapámat, a testvéremet és engem.

A lakodalmat megelőző három vasárnap a menyasszony két alkalommal rózsaszínű, harmadik alkalommal kék színű ruhában ment a templomba, az esküvőkor pedig fehérbe öltözött. Mind a négy alkalommal fején volt a slájer (fátyol). A szomszéd nénitől kaptam egy rózsaszínű és egy fehér ruhát, meg egy slájert. Ezek a darabok 1951-ben készültek, a falu akkori legügyesebb varrónője, Szilaj Ilka varrta őket. Díszes darabja a gyűjteménynek a két faragott sulyok, amelyek egyikén a volt tulajdonos nevét olvashatjuk. A virágmotívumokkal díszített tárgyat Fábián Rózsának készítették 1941-ben.

Ferencz Gábor



Adatgyűjtés éve: 2013
Irodalom: Bereczki I. szerk. 2013: 38–39.
Utolsó frissités: 2014-04-02 22:08:42