Sárga áspiskígyó

„Anyám, édesanyám.
Csobán legény vótam,
Lefeküdtem vala
S a patak martjára.

Sárig esküdt kégyó
Bébútt kebelembe,
S aki azt kiveszi,
Félkarját megeszi.

Talám, édesanyám,
Talám kend kiveszi,
Talám, édesanyám,
Talám kend kiveszi.”

„Mintsábbot ellegyek
S a fél karom nékül,
Inkábbot ellegyek
S a legényem nékül.

Fiam, édes fiam,
Menj el te apádhoz,
Menj el te apádhoz!
Talám ő kiveszi.”

„Apám, édesapám,
Csobánlegény vótam,
Lefeküdtem vala
S a patak martjára.

Sárig esküdt kégyó
Bébútt kebelembe,
S aki azt kiveszi,
Felkarját megeszi.

Talám, édesapám,
Talám kend kiveszi,
Talám, édesapám,
Talám kend kiveszi.”

„Mintsábbot ellegyek
S a fél karom nékül,
Inkábbot ellegyek
S a legényem nékül.

Fiam, édes fiam,
Menj el te nénédhez,
Menj el te nénédhez!
Talám ő kiveszi.”

„Néném, édes néném,
Csobánlegény vótam,
Lefeküdtem vala
S a patak martjára.

Sárig esküdt kégyó
Bébútt kebelembe,
S aki azt kiveszi,
Félkarját megeszi.

Talám, édes néném,
Talám kend kiveszi,
Talám, édes néném,
Talám kend kiveszi.”

„Mintsábbot ellegyek
S a fél karom nékül,
Inkábbot ellegyek
S a legényem nékül.

Ecsém, édes ecsém,
Menj el te ángyidhoz,
Menj el te ángyidhoz!
Talám ő kiveszi.”

„Ángyim, édes ángyim,
Csobánlegény vótam,
Lefeküdtem vala
S a patak martjára.

Sárig esküdt kégyó
Bébútt kebelembe,
S aki azt kiveszi,
Félkarját megeszi.

Talám, édes ángyim,
Talám kend kiveszi,
Talám, édes ángyim,
Talám kend kiveszi.”

„Mintsábbot ellegyek
S a fél karom nékül,
Inkábbot ellegyek
S az legényem nékül.

Sógor, édes sógor,
Menj el te mátkádhoz,
Menj el te mátkádhoz!
Talám ő kiveszi.”

„Mátkám, édes mátkám,
Csobánlegény vótam,
Lefeküdtem vala
S a patak martjára.

Sárig esküdt kégyó
Bébútt kebelembe,
S aki azt kiveszi,
Félkarját megeszi

Talám, édes mátkám,
Talám kend kiveszi,
Talám, édes mátkám,
Talám kend kiveszi.”

„Mátkám, édes mátkám,
Csapd el az ővedet,
Csapd el az ővedet,
Hátha ő leesik!”

„Nem esik, édesem,
Met a derekamat,
Met a derekamat,
Háromcor öleli.”

„Mintsábbot ellegyek
Az én mátkám nékül,
Inkábbot elleszek
S a fél karom nékül.”

Odament mátkája,
Kivejé jaz kégyót.
Sírni kezd a legény,
Keservesen mondá:

„Mátkám, édes mátkám,
Sirítsd el orcádat,
Mikor te kiveszed,
Hogy nehogy megéjedj!”

Bényúlt kebelibe,
Keresve kereste,
Keresve kereste,
Hogy hol van a kégyó.

Mikor ő kivette,
Mind szép sárig aranygy,
Megölelt’ az legény,
Magához szorítá.

Megüsmerte vala:
Hol az ő nyílája.
Sírni kezd a legény,
Nagy jajszókval mondá,

Nagy jajszókval mondá:
„Istenem, Istenem,
Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem,

Nem vala már nékem
Sem egy igaz apám,
Sem egy igaz anyám,
Csak szűbéli mátkám.”

A szeretteit és szerelmesét szeretetükben próbára tevő szerelmes románc-motívuma általánosan ismert európai ballada- és mesemotívum. Az áspiskígyó szerepeltetése azonban csak a skótoknál és a magyarsággal együttélő, illetőleg vele szomszédos népek folklórjában bukkan fel. Az áspiskígyó Temesvári Pelbárt (1508) szerint gyorsabban öl, mint a vipera, és mint igen rettegett kígyófajta sűrűn fordul elő a régi magyar költészetben és a népdalköltési darabokban is (l. erre: Eckhardt: kny. EPhilK. LIII. köt.-ből 8—9). Az itt közölt csángó változatokhoz és a 265. sz. alatt szereplő, szintén csángó meseváltozathoz megjegyzésként fűzhető, hogy magának e balladának, illetőleg románcnak a gyűjtő csaknem minden tőle meglátogatott csángó faluból ismeri változatát.

Gragger 188. — Ortutay, SzNb. 299—300. — Solymossy: MNépr.2 III, 90—2, 124. — Domokos, MM.3 254. — Leader 251—4. — Ortutay—Kriza 752.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 635.)