Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Kádár Kata


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: ismeretlen
Gyűjtés helye: Udvarhelyszék
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 1863
Megjelenés helye: Kriza János 1863: 3-4/1. sz.

Szöveg

Anyám, anyám, édös anyám!
Gyulainé édös anyám!
Én êvöszöm Kádár Katát,
Jobbágyunknak szép lėányát. –

Nem öngedöm édös fiam,
Gyula Márton!
Hanem vödd el nagy uraknak
Szép lėányát. –

Nem kėll neköm nagy uraknak
Szép lėánya,
Csak kėll neköm Kádár Kata,
Jobbágyunknak szép lėánya. –

Êmehetsz hát édös fiam,
Gyula Márton!
Kitagadlak, nem vagy fijam,
Sem ėcczör sem mácczor. –

Inasom inasom, kedvesebb inasom
Húzd elé hintómot, fogd bé lovaimot! –

Lovakot béfogták, útnak indûtanak,
Ėgy keszkenyőt adott neki Kádár Kata:
Mikor e szénibe vörösre vátozik,
Akkor életöm is, tudd mėg, mėgvátozik. –

Mönyön Gyula Márton högyekön vőgyekön,
Ėcczör vátozást lát a czifra keszkenyőn.

Inasom inasom, kedvesebb inasom!
A főd az istené, a ló az eböké.
Fordûjunk, mett vörös szén már a keszkenyő,
Kádár Katának is immán rég vége lött.

A falu véginél vót a disznyópásztor:
Hallod-ė, jó pásztor! mi ujság nállatok? –

Nállunk jó ujság van, de neköd rossz vagyon,
Mett Kádár Katának immár vége vagyon,
A te édös anyád őtöt elvitette,
Feneketlen tóba belé is vettette. –

Jó pásztor, mútasd mėg, hol vagyon az a tó,
Arannyim mind tijéd, a lovam s a hintó.

El is mönének ők a tónak széjire:
Kádár Kata lelköm, szój ėgyet, itt vagy-ė?
A tóba megszólalt Kádár Kata neki,
Hėzzája béugrék hamar Gyula Márton.

Édös annya vizi búvárokot kűdött,
Megkapták mėghalva, ėsszeölêközve;

Ėgyiköt temették ótár elejibe,
Másikot temették ótár háta mögi.

A kettőből kinőtt két kápôna-virág,
Az ótár tetejin ėsszekapcsolóttak,
Az annyok oda mönt, le is szakasztotta,
A kápôna-virág hėzza így szólala:

Átkozott légy, átkozott légy,
Édösanyám Gyulainé!
Éltömbe rossz vótál,
Most is mėggyilkôtál.



Megjegyzés

Kádár Katát két változatban mutatom bé az irodalomnak s olvasó közönségnek; az első Kata nézetem szerint még a rendkívül mozgalmas s a vallási költészetre nézt is oly termékeny XVI-dik évszáz végin vagy a következő évszáz első felében termett „kápón-avirág” lehet, mely korba jórendin Bátori Bódizsár is tehető, mely történelmi nevet azonmelegibe, mint közszájon forgót, az ezt viselő főúrra való gondolás nélkül, csak úgy kapta fel a népdalnok s alkalmazta valamely megtörtént való eseményre. E balladákat legalább a hang, a forma és sok egyes vonás azonegy korszak terményéül tüntetik föl. ― A második Kata egyik később korbeli változata az elsőnek, szép „rozmarint szál” szintén a magyar népköltés kertjéből. Egy harmadik variánsnak is nyomában vagyok, mely néhány verstöredékből ítélve, legalább részletekben különbözni fog e két közlöttől. Az első még a forradalom előtt több évvel volt leirva egy fejér-nyikói jámbor székely atyafi szája után, de egypár hézagos verse miatt, mit csak későbbi időben sikerült kiegészítnem, mostanig nem jöhetett ki. Fiatalabb Kádár Katánkat Gálfi Sándor barátom födözte fel, akinek költői finom érzéke s művelt ízlésénél fogva az ily rejtőzködni szerető szépek kegyéhez juthatni különös szerencséje van. ― Bátori Bódizsár és Bodrogi Ferenczné a moldovai utazásáról ismert Ürmösi Sándor ur fürge kutatásának köszönhetők, aki többnemü közleményeivel járult e vállalathoz. Ez utóbb említett balladáknak több változatát még eddig minden fürkészésem után sem bírtam előkerítni, csak annyit tudok hallomás után, hogy Bodrogi Ferencznének tragicus szinhelye Marosszék egyik helysége lett volna. Most hát e székben puhatolódom valamely variáns után, mely „a szegén rab asszon” s „a nagyságos aszszon“ közti viszonynak homályos voltát egy kissé tisztábbra hozná.

(Kriza János 1863: 526.)