Csáki bíróné lánya

ismeretlen

1. – Jó estét, jó estét, Csáki bíró asszony!
Talán már alszik az én kedves galambom?
– Nem alszik, nem alszik, felfeküdt az ágyába.
– Mondja meg nekie, készüljön a bálba.

2. Vegye föl, vegye föl, zöld selyem szoknyáját,
Húzza a lábára fényes lakk topánját.

3. – Eressz ki, eressz ki, eressz ki pihenni,
Gyönge két arcomról a piros vért lemosni.
– Nem lehet, nem lehet, nem lehet kimenni,
Mert a muzsikásnak reggelig kell húzni!

4. – Húzzad hát, húzzad hát világos reggelig,
Míg a Csáki bíró lánya el nem alszik.

5. Átkozott, átkozott az az édesanya,
Ki egyetlen lányát a bálba bocsátja.
Este elbocsátja, reggelig nem látja,
Reggel nyolc órakor halva viszik haza.

6. – Jó reggelt, jó reggelt, Csáki bíró asszony!
Talán még alszik az én kedves galambom?
– Nem alszik, nem alszik, el van már temetve:
De azért emléke nincsen elfeledve.1

1. E változat az ízléstelen hatodik szak odatoldásával egyedül áll társai közt.

56. Csáki bíróné lánya (Marosvásárhely)
Lelőhely: EA 2276: 92. lap, 52. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

56.1. A ballada eredeti lejegyzése Nagy Elemér kézírásában: MUEKvGyLtár 18. csomag.

1.Jó estét, jó estét Csáki biró asszony
Talán alszik mármár alszik az én kedves galambom
Nem alszik, nem alszik felfeküdt az ágyba
Mondja meg nékie készüljön a bálba.

2.Vegye fől, vegye fől zöld selyem szoknyáját,
Huzza a lábára fényes lakk topánját.

3.Eressz ki, eressz ki eressz ki pihenni
Gyönge piros arcomról a vért lemosni Gyönge arcomról a piros vért lemosni
Nem lehet nem lehet nem lehet kimenni,
Mert a muzsikásnak reggelig kell húzni.

4.Húzzad hát, húzzad hát világos reggelig
Míg a Csáki biró lánya el nem aluszik alszik.

5.Átkozott átkozott az az édes anya
Ki egyetlen lányát a bálba bocsátja.
Este elbocsájtja, reggelig nem látja
Reggel 8 orakor halva viszik haza

6.Jóreggelt, jó reggelt Csáki bíró asszony
Talán még alszik az én kedves galambom?
Nem alszik, nem alszik, el van már temetve,
De azért emléke nincsen elfeledve.

Marosvásárhely, é. n. Gyűjtő: Nagy Elemér, VII. o. t.

A kézirat a Talán még alszik az én kedves galambom sorral megszakad, folytatását nem találtuk meg. Biztosra vehetjük azonban, hogy a két utolsó sort nem Kanyaró toldotta a balladához. Abban az esetben ugyanis nem fűzött volna rosszalló megjegyzést a hatodik versszakhoz.

56.2. A ballada közölt szövege: KANYARÓ Ferenc 1906b: 235–236/6. sz. A közölt szöveg azonos az 1896-os másolattal, de eltérő a strófabeosztása (négysoros strófákra tagolta Kanyaró).
 A balladához a következő magyarázó jegyzetet csatolta:
 „Csáki bíróné lánya Sári bíró Katája után alakult, kin Csomor Danyi áll kegyetlen bosszút, mint hűtelen kedvesen. Először Erdélyi János közölte a M. Népdalok és Mondák III. kötete 260. lapján. Greguss a balladákról írott művében behatóan tárgyalja ez akkor ritka „tiszai” ballada páratlan szépségeit (3. kiadás 148–51. l. Budapest, 1886.) Rokon változata még Kuris Pista, melyet Gyulai Pál közölt Nógrád megyéből, s társát Szilasy Móric Halasról (M. Népkölt. Gyűjtemény, I. 208–10.); Pap Gyula is (Palóc népköltemények. 10. l.), Sebesi Jób Medesérről (Erdélyi Múzeum. 1888. 145–46.). Mátyusföldön is éneklik (Ethnographia 1905. 300–1).
 A régibb ballada csak az anyát hibáztatja, ki elbízott hiúságában leányát maga küldi a bálba, s oda is felügyelet nélkül bocsátja el. Egyik változatunk az apát hétszerte inkább hibáztatja e gondatlanságért.
 Kuris Pistánál már a lány lesz a hibás: „Lyányok, róla tanuljatok, Legényt soha ne csaljatok”. A még későbbi keletű Tollas Erzsi, e lányok hűtlenségével s legények kegyetlen bosszújával foglalkozó balladakör legújabb hajtása, még ennél is tovább megy: arról ad példát a hősnő tragikus bukásával, hogy soha a lányok két legényt egyszerre ne hitegessenek.
 Tollas Erzsi változatai már a múlt század 80-as éveiben elterjedtek a Székelyföldön, hol egyike volt a legnépszerűbb nótáknak. Végh Mihály ravai lelkész már 1887 táján közölte a Kolozsvári Közlönyben, azután Harmath Lujza egy másik vidéki lapban s Versényi György egy jobbágytelki lány után az Ellenzék 1901. 118. számában. Egyik változatát dallamával együtt Limbay is közli (V. 140).
 Itt alább a kezünkhöz jött öt székely változatból adjuk közre a két érdemesebbet.” [Egy etédi és egy medeséri változat következik]

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 628-629.)