Rendhagyó kötet a KJNT 7. évkönyve: az írott kultúra, az írás és folklór kapcsolatát vizsgálják a szerzők szakítva azzal a konvencióval, hogy az írásbeliség csupán a magas kultúrának része, míg a folklór első számú ismérve az oralitás. Különböző módszerekkel, szándékokkal, olykor sajátos terminológiát használva közelítenek a közös témához. Paraszti kéziratok (Borbély Gábor, Magyari Etelka, Zsók Béla, Major Miklós), faragott kapuk feliratai (Márton Béla), gépelt lakodalmi rigmusok (Asztalos Enikő), nyomtatott gyászjelentők (Keszeg Vilmos), számítógépes levelek, firkálások (Fosztó László, Balázs Géza) válnak a kutatások témáivá. Különösen tanulságosak azok a közlemények, amelyek az orális és az írott regisztert párhuzamosan, azaz egymás viszonylatában tárgyalják (Nagy Olga, Balázs Lajos, Kríza Ildikó).