A kötet az elmúlt évben megrendezett két konferencián elhangzott előadások anyagából született, és arra tesz kísérletet, hogy – jobbára a néprajzi örökség értékeinek kérdésénél maradva – számba vegye azokat a paradigmákat és társadalmi, kulturális, valamint mediális kontextusokat, melyek az elmúlt másfél-két évszázad során meghatározták a magyar néprajzi értékek gyűjtésének, őrzésének/tárolásának, értelmezésének és megjelenítésének, illetve használatának kereteit. Ilyen értelemben a tanulmányok az örökség témaköréhez elsősorban néprajzi/antropológiai és kultúratudományi szempontból közelítenek.

A tanulmányok az örökség-fogalom és örökség-paradigma megközelítéseit, kutatói hagyományát, illetve az örökségesítés társadalmi gyakorlatát (szerkezetek, diskurzusok, társadalmasítás) értelmezik. A hagyomány lokalizálása, etnikai közösséghez és/vagy adott tájhoz rendelése a társadalmi hasznosítás kortárs törekvései közé tartoznak, melyek nyomán a kulturális örökség kérdésköre egyszerre jelent ügyet a társadalmi szereplőknek és kihívást a kutatóknak.