Vajda Noémi Öregapám mesélte című kisiratosi gyermekjáték-gyűjtemény és gyűjtőnapló

Való mesék egy igaz világból. Jegyzet Vajda Noémi Öregapám mesélte c. gyermekjáték-gyűjteményéről

Szép, tiszta, igaz meséket olvas az ember, bárhol is üti fel Vajda Noémi, 2014 nyarán megjelent Öregapám mesélte című, kisiratosi népi gyermekjáték-gyűjteményét és a gyűjtő naplóját. Ráadásul képzeletet megindító, elgondolkodtató olvasmány is, hiszen egy-egy egyszerű játék, vagy egy valamihez kötődő szó, kifejezés alkalmas arra, hogy megzörgesse az olvasó fantáziáját, s vigye akár a végtelenbe, vissza az időben, életünk játékai végtelenjébe.

A szerző előszavából tudható, hogy eredetileg helyi népmeséket szeretett volna találni nem sikerült, már nincsenek „forgalomban”. A kárpótlás viszont meglepően gazdag volt: a helyi gyermekjátékok bősége; egy voltaképp soha le nem zárható gyűjtés végére sikerült pontot tenni egy esztendő halasztással, hiszen újabb és újabb adatközlők bukkantak fel. Ez idő szerint, mikor a kötet már ismert a faluban, el lehet kezdeni a bővített második kiadás előkészületeit.

És ez így van rendjén: az emlékezés mély kútjaiból hatalmas bőséggel buzog a gyermekkor, ami egy-egy szép, magvas mondatával maga a végtelen, de mégis csak megélt történelem, s erre adja példák sorát Vajda Noémi sok személyes megjegyzéssel, észrevétellel kiteljesített gyűjtőnaplója, amelyről lentebb érdemes lesz bővebben is szólni.

Gyermekjáték – amikor játszik a gyermek. Lányok és fiúk, versengők, vagy csendesek, erősek vagy egyszálbélűek, mindenfélék, de a játék szelleme ugyanaz: az életet faggatni, tanulni, nevetve veszíteni és sírva nyerni, vagy épp csak egy meghatározott pontról eljutni valahová, lehetőleg messzire. Ahogy József Attila írja gyönyörű versében: „Hogyha golyóznak a gyerekek, Isten köröttük ott ténfereg...” – no, valami ilyen messziségbe... A gyermekjátékról megkülönböztetett módon nem szól a legősibb és legteljesebb irodalom, a Biblia, de a Megváltó gyermekekkel való teljes kapcsolatáról annál inkább: „Engedjétek hozzám a gyermekeket, mert az ilyeneké a mennyeknek országa. ” (Márk 10.10-13). Vagy a csodálatos kenyérszaporítás, amikor a csodatételhez egy kisfiú két árpakenyérkéjét és öt halát kéri el a Megváltó. Minden szép, megtartó kapcsolat az élettel a játékokkal kezdődik, a játékokkal, amelyeket – felettébb szakmai szóval – modelláló tevékenységnek is hívnak, s ebben benne van a szerepjátékoktól kezdve, a muzsikálást mímelő cirokhegedűig, a vízen való kacsázásig minden. De éppígy idetartozik a sárpukkantás is – egyetlen fazekas nincs e hazában, aki ezt kisgyerekként meg ne próbálta volna. Minden játék a maga egyszerű mivoltával is az életre készít fel, s közösséget épít.

Kisiratos nem nagy falu, magyarsága se szaporodik, amúgy pedig a büszke (méltán az) „szögedi nemzet” része. És összegyűlt egy szép kötetnyi játékleírás, sportjátékok, fejtörők, csúfolok, kézügyességet igénylők. Hihetetlenül gazdag a magyar játékkincs, mert kincsek ezek, bár sokszor nem vesszük észre, mert a valódi, emberközi játékokat elutasító világ elszoktatta szemünket, lelkünket a természetes, életgazdagító szépségek észrevételétől. Vajda Noémi a kisiratosi, a magyar vidéki lét olyan bőségébe markolt e könyvvel, amit a gyűjtés, a megírás idején maga sem gondolt. Miért is?

A magyar néprajz – szellemi és tárgyi – apostola, Györffy István, mindmáig csak kerülgetett, de újra ki nem adott, 1939-es, halála előtt közvetlenül megjelent A néphagyomány és a nemzeti művelődés című alapvetés-igényű munkájában külön fejezetet szentel a népi játékoknak. Azt írja: „A gyermekeket úgy tekinthetjük, mint a kezdetleges társadalom közöttünk élő képviselőit. Nekik is vannak hagyományaik, amelyek gyerekről-gyermekre szállnak. Ezekben megtaláljuk az évtizedes emlékek mellett az évezredes hagyományokat...” Györffy még nagy „ellenségként” tekinti a maga korában tért hódító svédtornát és futballt – joggal vagy sem, de gondoljunk bele a mai tabletes, okostelefonos, internetes stb. különböző lelki-szellemi nyavalyákkal küszködő gyermekekre. Közösségek épülnek a népi gyermekjátékokból. Beszélni, énekelni, gondolkodni tanítanak.

S hogy e könyvnek – Gazda Klára utószava is utal erre – „atmoszférája” van, volna? Igen, de az már külön ajándéka a Teremtőnek, hogy a gyűjtő-szerzőnek művész kvalitásai vannak, s nem is feltétlenül epikus az ő látásmódja, bár műve egy „Iratosi kollektív regény”, amelynek társszerzője maga az iratosi nép. Nem szokás játékgyűjteményre azt mondani, hogy jó olvasmány: erre bízvást mondhatjuk, mert jó olvasni, beleolvasni és megtudni, hogy Falkusné kacsája miért oly okos. Családi kapcsolatok, szegényebb-módosabb kapcsolatok, a gyermekvilág krisztusi, szeretet-alapú demokráciája is kibontakoznak az érzelemdús Gyűjtőnaplóból. És itt illesse dicséret a gyűjtésben részt vevő gyerekeket, szülőket és nagyszülőket, s a fényképekért, grafikáért Grudl Turi Gábort.

Nyilván ilyesmire gondolt Györffy István, amikor – másokkal együtt –a gyermekjátékok gyűjtésére (is) biztatta a tanítókat, kántorokat. Kifogástalan a könyv eligazító apparátusa, szójegyzéke, névjegyzéke, s az egy híján negyedezer játék betűrendes lajstroma. Az nyelvészeti ajándék, hogy nagyon élvezetes ö-ző tájszólással íródott a könyv, tájszavakkal, a rövid-hosszú, bővítményes mondatok remek ritmusában, amelyek hangos olvasatban jól szólnak és nagyon is magyarul.

Jó munkáról jót írni egyszerre hálás és hálátlan feladat. Hálás mert öröm az, ha az ifjabb írógeneráció erős igazszólását tapasztalja az ember, s hálátlan, mert félő, hogy elvtelen túldicsérésbe esik a szerző... Itt tehát, le is záródik e gyémántpor-gyűjtemény méltatása azzal, hogy köszönjük Vajda Noéminak e könyvet, és bízvást biztatjuk, hogy folytassa, írjon tovább, novellát, riportot, jelenetet – s ha úgy adja, hát kisregényt, nagyregényt, öt felvonásos színjátékot...

A jó írásra mindig szüksége volt a magyarságnak – kül- és belhonban egyaránt.

(Vágner Szabó János)

Vajda Noémi

2014 Öregapám mesélte. Kisiratosi népi gyermekjáték-gyűjtemény és gyűjtőnapló. Kisiratos. Megjelenését a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Balassi Intézet támogatta; olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján [https://mek.oszk.hu/13000/13099/].

A kisiratosi, jórészt feledésbe merült népi játékokat összegzi. A külhoni települési értéktár becses értéke.