Széki Tájház
Bejelentkezés alapján.
A település az Erdélyi Mezőségen, a Kis-Szamos egyik mellékvölgyében, több völgy találkozásánál, dombos, kopár vidéken fekszik, és három, egymástól elkülönülő részre, Felszegre, Csipkeszegre és Forrószegre oszlik. Az egykor sóbányászatáról hires Szék lakói zárt közösségként őrizték hagyományaikat egészen az 1989-es rendszerváltásig, néphagyományait és tánckincsét számos folklorist, így többek között már az 1940-es években Lajtha László kutatta. Az 1970-es években a mezőségi és a széki zene a táncházmozgalom számára fontos forrást jelentett.
A község közelmúltban lezajlott rohamos modernizációja során figyelhettük meg, hogy a régi két-háromosztatú házakat, ha idős gazdáik kihaltak, új tulajdonosaik lebontották, hogy komfortos, tágas téglaépületeket építsenek helyükre.
A településen 1997–98-ban a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai felmérték a tájház kialakítására alkalmas régi épületeket. (Gilyén Nándor: Szék népi építészete. in: Szentendre, 1999.), ezek közé tartozott a Forrószegen, a Csorgó sikátorban álló lakóház is. A településen a Pro Urbe Szek alapítvány több régi ház eredeti formában való megőrzésére törekszik, ezért választotta ki múzeumi célra a forrószegi épületet.
A ház háromosztatú, nádfedeles, sövényfalú. A pitarban áll a szabad kéményes sütőkemence, a hátsó házban a rakott, épített tűzhely. A faluból összegyűjtött régi bútorok, használati tárgyak, szőttesek, tányérok képezik a berendezést. A ház kertjében egy tánccsűr van felállítva, ami inkább turista csalogató látványosság a Szalmakalap táncegyüttes fellépéseikor.
Az épület egymásra rétegződő berendezési tárgyai és eszközei három periódusban készültek. A legrégebbiek a 19. században készült, pusztán célszerűségi szempontok alapján megalkotott, de szerkezeti formáikban esztétikai értéket is hordozó ácsolt bútorok. A következő korszakból származnak a már díszített, de elsősorban a mindennapi használatra készült népi jellegű asztalos bútorok, és a lakásbelsőben megjelenő használati és részben dísztárgyak. A hagyományos berendezés végső, gazdagon díszített formája a 20. század elejét idézi, már ünnepi jellegű, pusztán esztétikai és presztízs szempontokat szolgált.
Filep Sándor