Máréfalvi Tájház
Előzetes bejelentkezés alapján.
Máréfalva a Székelyföld egyik jellegzetes faluja. Hargita megyében a Csíkszereda-Székelyudvarhely közötti országút mentén található. Földrajzi fekvése, környezete, tájkerete sajátos. A település szűk völgyben formálódott, és a magasba szökő hegyek miatt, széltében alig terjeszkedhetett. A faluban a téglalap alakú szalagtelkek a jellemzőek. Ezeken kétnagyobb épület áll, a lakóház és a csűr. A lakóépületeket az utcavonalas beépítés jellemzi, a csűr pedig az utcával párhuzamosan áll. A keresztcsűrös udvar az egész települést jellemzi. A falu sajátos arculatát a sűrűn sorjázó porták, az utcafrontos házak, az impozáns gazdasági épületek, a házak mellett „pompálkodó” székelykapuk teremtik meg. A székelykapu a kultúrtörténet tekintetében népi épített örökséget, ebben a faluban gyakorisága miatt pedig népi építészeti együttest képvisel.
A tárgyi néprajzi gyűjtő munka az 1970-es években kezdődött, és „kincskereső mozgalom” keretében a helyi iskolások végezték. A házat lelkes támogatók segítségével 2000-ben vásároltuk meg a tulajdonostól, és a legszükségesebb javítási munkálatok elvégzése után, 2004-ben nyithatta meg kapuját a látogatók előtt.
A Tájház alapítója és gondnoka Kovács Piroska nyugalmazott tanár. Tulajdonosa és működtetője a máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület. A máréfalvi Tájház, a szokásos melléképületekkel együtt, a hagyományos havasalji paraszti porta, „életszer”. Külön értékét az adja meg, hogy környezetével harmonikus egységet alkotva simul be a falu utcaképébe. Korát illetően, már arányaival is felhívja magára a néprajzosok figyelmét. Az aszimmetrikusan elhelyezett homlokzati ablakok és az ereszben elhelyezett kemence, az első házból nyíló igen keskeny kamra és a zárt eresz sejtetik, hogy régi házról van szó. Mestergerendája − ami azonosíthatná az építés idejét − nincs. A javítások során egyetlen datált, 1887-es évszámmal ellátott cserép került elő, a ház építésének ideje azonban ennél korábbra, a 19. század közepére tehető. A falakat alig faragott, többnyire gömbölyű gerendákból rakták össze, a végeket gerezdbe rótták, a kiálló gerezd végeket sem fűrészelték le. A boronafalat nem lécezték, elég vastag tapasz került rá, és hogy ne „guvadjon le”, a gerendákba vert apró faékekkel – bolhaszegekkel − biztosították. Az utcafronti ablakokon tömör deszkából készült, szűrkéskékre festett ablaktábla, salukáter van. A székely a házát kívül nem cifrázta. Egyetlen építészeti alkotását díszíti, a faragott festett kapuját. A házakat törvényszerűen kékre meszelték. A kék színárnyalatának üzenete is volt. A vagyonosabbak sötétebb kékre meszeltek, a faluközösségben elfoglalt méltó helyüket kívánták ezzel hangsúlyozni. A ház tetőzete elől kontyos, hátul csonkakontyos, hódfarkú, valamint fecskefarkú cseréppel van födve. A mennyezet gerendázott. Oszlopos tornáca egyszerű, tömören deszkázott.
A ház beosztása szokásos: első ház vagy tiszta ház, nagyháznak is mondják, hátulsó ház vagy lakóház, kamara, középen a zárt eresz a kemencével. A zárt ereszben levő kemence és katlan adja meg a ház különlegességét. Nyári konyhának, füstös konyhának használták a háziak. A tájházban állandó kiállítást képez az első ház és a füstös konyha berendezése, a lakberendezési tárgyakkal és háztartási eszközökkel.
A hátulsó házban a raktáron lévő gyűjteményből időszakos kiállításokat, tematikus tárlatokat rendezünk, amit két-három évenként cserélünk. A havasalji „kisbirtokos gazda” életszerének részét képezik a szokásos melléképületek − istálló, csűr, árnyékalja, gémeskút stb. a kisparaszti gazdálkodás eszköztárával együtt. A gazdasági eszközöknek az árnyékalja ad otthont. A csűr és istálló funkciója megváltozott. A gazdasági épület a kézműves táborok helyszíne lett, és a „Csűrtárlat” nevű kiállítás teremti meg az alkotó műhely hangulatát. Lebontott öreg kapuk féltve őrzött darabjai jelentik a tiszta forrást a kapufaragóknak, ezek mellett kapnak helyet a táborban készült új alkotások is.
Tájház Füzetek címmel kiadványsorozatot működtet az Egyesület. Eddig négy füzet jelent meg: 1. Nagyapáink, nagyanyáink mindennapi ruházata 2.Virágos kenderem kiázott a tóban 3. Kalákában (kézműves táborban) 4. Székelykapuk Napja. A kapumentés szolgálatában.
A tájház programjai
Rendezvényeink közül a Kulturális Örökségi Napok emelkednek ki, amelyet minden év szeptemberében tartunk. Székelykapuk Napja címmel néprajzi tanácskozást szervezünk minden második év szeptemberében. Kaláka Táborunkat, kapufaragó, bútorfestő tábort minden év augusztus 1–7 között tartjuk, oktatási, múzeumpedagógiai programok a helyi általános iskola terve szerint szervezünk. A máréfalvi Kovács Piroska a 2012-es Europa Nostra Díjak Európa kulturális örökségvédelméhez való kiemelkedő hozzájárulás kategóriájának győztese lett.
Kovács Piroska