Helyszín: Kolozsvár
Tisztelt Semjén Zsolt Miniszterelnök-helyettes úr!
Tisztelt Kelemen Hunor Elnök úr!
Főtisztelendő Püspök urak!
Tisztelt Brendus Réka Főosztályvezető asszony!
Tisztelt Oláh Emese Alpolgármester asszony!
Tisztelt Jenik Péter Kabinetfőnök úr!
Tisztelt Grezsa Csaba Főkonzul úr!
Tisztelt Bitay Enikő Elnök asszony!
Tisztelt Tonk Márton Rektor úr! Tisztelt Szenkovics Dezső Dékán úr!
Tisztelt Pozsony Ferenc Tiszteletbeli Elnök úr!
Tisztelt Hölgyek és Urak!
Tisztelt Meghívottaink! És kedves Kollégáim!
Nem minden remegés nélkül lépek e szerény Gyűjteménnyel a hazai közönség elé, meggondolva a feladat nehéz voltát, mit megoldásul magam elébe tűztem, s átérezve főleg a felelősség nagy terhét... – mondta egy unitárius lelkész/püspök 1862-ben, amikor megjelentette a Vadrózsákat, az első székely népköltészeti gyűjteményt. Az ő nevét vette fel 1990-ben, a jövő év márciusában alapításának 35. évét ünneplő Kriza János Néprajzi Társaság, mely célkitűzéseit és tevékenységeit tekintve 1. a romániai magyar népi kultúra kutatása iránt elkötelezett hazai és anyaországi kutatók érdekképviseleti intézményeként, 2. a romániai magyar nyelvű néprajzi felsőoktatás háttérintézményeként, illetve 3. önálló kutatóintézetként határozta meg magát.
Ez utóbbi feladatokat 1. az erdélyi népi kultúra történeti és recens folyamatainak értelmező vizsgálatára irányuló kutatások koordinálása; 2. a hagyományos népi kultúra feltárásával kapcsolatos írott, képi és hangzó anyagok archiválása és digitalizálása; 3. a különböző kutatóműhelyekben az erdélyi magyar népi kultúrával kapcsolatos kutatások eredményeinek tudományos konferenciák, viták/kerekasztal-beszélgetések, könyvbemutatók, valamint időszaki kiállítások rendezése; 4. illetve az erdélyi népi kultúra egy-egy területével foglalkozó feltáró és értelmező szakkönyvek, forrásmunkák és konferenciakötetek kiadása révén látja el – ezáltal is hozzájárulva 1. a hazai, anyaországi, nemzetközi árnyaltabb Erdély-kép megrajzolásához, 2. az erdélyi magyar néprajzi örökség feltárásához, őrzéséhez és értelmezéséhez, valamit 3. ennek az örökségnek a társadalmasításához: hozzájárulva a népi tudás/örökség eredeti közösségekhez való visszajuttatásához, illetve sokféle felhasználásához.
És nem minden remegés, megindultság nélkül állok itt én sem a székházunk avatóján, holott ez a nap mégiscsak az öröm, a révbe érkezés, a több évnyi tervezést, reménykedést, de sok bizonytalanságot és szorongást lezáró, azaz a Társaság életében a megnyugvást elhozó ünnepi pillanatnak tekinthető.
Hosszú és küzdelmes út vezetett idáig, melyen számos anyaországi és hazai intézmény és (köz)szereplő, kutatók, civilek odafigyelését, gondoskodó szakmai és anyagi támogatását érezhettük.
Az ingatlant Reményik Sándor költő apjának, Reményik Károlynak a cége építette 1903-ban. Az Illyés, illetve az Apáczai Közalapítványok támogatásával 1994-ben és 2004-ben dr. Pozsony Ferenc alapító elnök úr vezetésével a Társaság megvásárolta ennek az ingatlannak az emeletét, illetve a padlástér egyrészét. Munkás évek voltak, köszönjük alapító elnökünknek!
2021-ben a Magyar Kormány támogatásával dr. Kántor Lajos irodalomtörténész, -kritikus, szerkesztő örököseitől megvásároltuk az épület földszintjét, a hozzá tartozó pincével, padlástérrel és kerttel. (Szimbolikusnak tartom, hogy ez az ingatlan a kolozsvári, anyaországi és – kis túlzással – európai találkozások tere volt.) 2022-ben hozzáláttunk a teljes épület, udvar és kert felújításához, illetve átépítéséhez.
Ezzel a beruházással hatalmas lehetőség nyílt a Társaságunk tevékenységeinek megerősítésére és bővítésére. A felújítás nyomán, az újonnan megszerzett felületek felhasználásával lehetővé vált: 1. a helyigényes könyv-, dokumentum-, negatív, fotó-, és iratállomány szakszerű elhelyezése és raktározása, 2. méretes kiállító- és előadóterem létrehozása, a nagy tömegeket bevonó társadalmi események – kézműves mesterségek bemutatása és oktatása, táncoktatás és táncházszervezés, kiállítások, konferenciák, szakmai rendezvények – lebonyolítására, 3. olvasóterem és irodák létrehozása a kutatómunkához és a kiadó működtetéséhez, illetve 4. vendégszobák kialakítása vendégtanárok, előadók, kutatók számára. Emellett a kertben felépített pavilon szélesebb közönséget befogadó szabadtéri rendezvények szervezését is lehetővé teszi.
Hogy mindez megvalósulhatott sokakat illet köszönet.
Köszönöm a jó Istennek, hogy erőt adott ennek a munkának az elvégzéséhez.
A Kriza János Néprajzi Társaság nevében köszönöm a magyar kormánynak a többrendbeli támogatást. A teljes beruházás összege, az adásvételt és a felújítást is beleértve, 750 millió forint volt. Megragadva ezt az alkalmat, köszönöm dr. Semjén Zsolt Miniszterelnök-helyettes úrnak és Magyarország kormányának, hogy a nehéz időkben, a Covid19-járvány alatt, majd a szomszédos háború okozta inflációs gondjaink idején sem engedték el az ügyet.
Köszönöm a közelmúltban elhunyt Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár úrnak és Brendus Réka főosztályvezető asszonynak a személyes hozzájárulásukat is; köszönöm a Bethlen Gábor Alapnak a pályázat lebonyolítását.
Köszönöm az RMDSZ-nek és Kelemen Hunor elnök úrnak, hogy felkarolta kezdeményezésünket, hogy mindvégig kiemelten foglalkozott ügyünkkel és támogatta törekvéseinket. Köszönöm Oláh Emese alpolgármester asszonynak az építkezés engedélyeztetése során nyújtott segítségét. Köszönöm Nagy Zoltánnak, az Iskola Alapítvány elnökének a személyes támogatását is.
A Társaságunk fenntartásának és szakmai tevékenységeinek (kutatási projektjeinek, konferenciáinak, kiadójának, archívumának) állandó kiemelt támogatója a Magyar Kormány és a Bethlen Gábor Alap, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány, illetve a Magyar Tudományos Akadémia. Ezúton is köszönöm ezeknek az intézményeknek és vezetőségüknek a többévtizedes támogatást!
Az építészeti terveket a kolozsvári FKM tervezőiroda végezte, köszönöm Fodor Bogdan főépítész úrnak és csapatának a munkáját. A kivitelezést a versenytárgyaláson nyertes WeberBau cég végezte, köszönet illeti Weber Tibor Rudolf cégvezető urat és Palkó Lőrinc, Kulcsár Zoltán és Cristina Coldea Mureșan mérnököket és csapatukat.
Köszönöm minden kollégámnak és munkatársamnak, kiemelten Bakos Áronnak, Beke Andrásnak, Ilyés Sándornak, Nagy Ákosnak, Oșvat Mihainak, Tatár Erzsébetnek és Vajda Andrásnak az elmúlt két évben végzett munkáját.
Nem minden remegés nélkül... – mondta egykor Kriza János és őt idézve mondottam én e rövid köszöntő elején. Ugyanis ezzel a mai nappal a Társaság életében lezárul egy korszak és egy új veszi kezdetét. Ahogyan 1862-ben, majd 1990-ben, illetve 1994-ben az előző generációk kételyekkel vegyes reménységgel indultak neki az útnak, mely az erdélyi néprajzi kutatások megteremtését, majd újrateremtését és intézményes hátterének kiépítését célozta meg, úgy mi sem minden izgalom és kétség híján indítjuk ismét útjára az immár az infrastruktúra szempontjából kibővült és teljesen megújult Társaságot.
Az elkövetkező évek feladata lesz felnőni a (meg)új(ult) épület nyújtotta új kihívásokhoz, feladatokhoz és lehetőségekhez. Kriza János Vadrózsák című gyűjteménye nyomán egy ország figyelme szegeződött a Székelyföldre. Újabb és újabb kutatók indultak útnak, hogy feltérképezzék a székelység, majd Erdély további területeinek népi kultúráját. Csak remélni tudjuk, hogy az egykori püspök és kutató nevét viselő Társaságunk ebben a minden szempontból újjászülető épületben méltó utódjává és továbbvivőjévé tud lenni ennek az immár több mint 160 éve elkezdett, az erdélyi népi kultúra jelenségeire irányuló feltáró és megőrző munkának.
Dr. Jakab Albert Zsolt, KJNT-elnök