A BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének szakmai gyakorlata a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

2018-09-20

Helyszín: Szentendre
Szervező: BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézete, Kriza János Néprajzi Társaság, Szabadtéri Néprajzi Múzeum

A BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének szakmai gyakorlata a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

2018. szeptember 17–22. között a Magyar Néprajz és Antropológia Intézet 10 fős csapata szakmai gyakorlat keretén belül egy hetet töltött a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. A rendkívül intenzív program keretén belül sikerült megismerni az intézmény különböző osztályainak feladatait és munkáját.

Elsőként Cseri Miklós, az intézmény főigazgatója köszöntötte a hallgatókat és egy előadás keretein belül ismertette az intézmény jelenleg futó projektjének, az Erdély tájegység építésének koncepcióját. A nap további részében a hallgatók a gyűjteményi osztály vezetőjének, Németh Szandrának tolmácsolásában ismerkedtek meg a tárgyak útjával a gyűjteménybe kerüléstől a kiállításig, majd a nap többi részében kis csoportokba osztva a skanzen első világháborús adatbázisában és a tárgyak leltározásában mélyülhettek el.

Az intézmény munkatársainak köszönhetően szinte az összes tájegységet úgy fedezhették fel a hallgatók, hogy a tájegységfelelős muzeológus által vezetett sétákon vehettek részt. Így a látogatói élményen túl betekinthettek a kulisszák mögé is, és a telepítési, illetve a kiállítás-rendezési konstrukciók is világossá váltak. A hét során a hallgatók a múzeum 6 tájegységét járták be: Polák-Erdős Klára az Alföld és a Nyugat-Dunántúl, Faár Tamara a Dél-Dunántúl, Németh Szandra a Felföldi mezőváros, Bokonics-Kramlik Márta a Kisalföld és Nagyné dr. Batári Zsuzsanna az Észak-Magyarországi falu tájegységet mutatták be.

Az intézmény aktuálisan futó projektje – az Erdély tájegység – a szakmai gyakorlat hetén többször is visszatérő téma volt. Buzás Miklós a Skanzen főépítésze a tájegység telepítési koncepcióját és a kiválasztott épületeket ismertette, Vass Erika néprajzkutató pedig a kiválasztott épületek ok-okozati összefüggéseit, személyes történetét és társadalomtudományi kontextusát vázolta fel.

A műtárgyak kiállításba kerülésének előzményeit Szabó Balázs farestaurátor mutatta be, majd a hallgatók bepillantást nyerhettek az új tájegységhez kapcsolódó műtárgyak raktáraiba is.

Sári Zsolt, az intézmény általános főigazgató helyettesének bemutatójával és kurátori tárlatvezetésével a hallgatók megismerhették a Skanzen működéséről és történetéről szóló két aktuális, Skanzen 50, illetve Hé’67! című kiállítást is.

Román Árpád a skanzenhez szorosan kapcsolódó, annak leányintézményeként működő Szennai Skanzen bemutatását vállalta. A közönségszolgálatról, üzemeltetésről Faár Tamara tartott nagyon átfogó előadást.

A múzeumi ismeretátadás, a tavalyi évhez hasonlóan, most is fontos szerepet kapott. A múzeumpedagógiai alapfogalmakkal, majd magukkal a foglalkozásokkal találkozhattak a hallgatók. A foglalkozásokon való hospitálás után, az ezen megtapasztalt élmények és észrevételek megvitatása következett a múzeumpedagógiai osztály vezetőjével, Bokonics-Kramlik Mártával.

Fancsalszki Noémi, a Tájházigazgatóság néprajzos muzeológusa mutatta be a Skanzenhez tartozó ágazatokat, beszámolt a Tájházszövetségről, a Múzeumi Oktatási és Módszertani Központról és a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságáról és ezen ágazati intézmények szerepéről. Az ezt követő, utolsó napon pedig a résztvevők megtapasztalhatták, hogy a sok részegység hogy áll össze egy egésszé egy átlagos és nagyon sűrű látogatói napon.

A szakmai gyakorlat egyik nagy hozadéka, hogy hallgatóink olyan magas szintű múzeológiai tevékenységekben tudtak részt venni, amelyet az itthoni oktatás keretében nem tudunk ezen a színvonalon kínálni. Remélhetőleg ilyen jellegű szakmai gyakorlatokra a jövőben is lehetőség nyílik majd.

(Mogyorósi Ágnes, doktorandusz, a szakmai gyakorlat szervezője)

 

Az egy hetes szakmai gyakorlat főtámogatója az RMDSZ és a Communitas Alapítvány.