Lukács atya 1921. május 16-án született Dédabisztrán. 1973-ban került a gyimesi csángó vidékhez tartozó Kostelekre, itt kezdett tudatosan foglalkozni a vallási néprajzzal, és itt találkozott a népi Mária-kultusz egyik ősrégi formájával, a Babba Mária tiszteletével.

Már az 1980-as években felhívta magára a figyelmet tanulmányaival, amelyekben a népi Mária-tisztelet addig ismeretlen vonatkozásaira – például a holdkultusszal összefüggő képzetekre – és a gyimesi hiedelemvilág ősi történeti rétegeire irányította a figyelmet. Nyugdíjaskorában a dési kolostor csendjében írta meg Csíksomlyó titka – Mária-tisztelet a néphagyományban című könyvét, amelyben a vallásos folklór adatai mellett az élő nyelv emlékeit, a helyneveket, az írott történelmi forrásokat és a művészettörténeti emlékeket is felhasználta.

Munkája  sikerkönyv lett, több utánnyomást megélt. A Hosszú utak megszomorodának – Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából című, 2003-ban megjelent kötetét, amelyet Takács György magyarországi néprajzkutató segítségével szerkesztett, szintén jelentős mű. A Székelyföldről és Belső-Erdélyből a szakma az általa gyűjtötteken kívül alig rendelkezik jelentősebb archaikus népi imaszöveggel, és ma már remény sincs arra, hogy e téren számottevő gyűjtés szülessen. P. Daczó Árpád-Lukács legutóbbi könyve, a Csíksomlyó ragyogása akkor jelent meg, amikor a szerző a 90. életéve felé közeledett. A könyv a csíksomlyói kegyhelyen tapasztalható napkultuszról szól.

2012-ben a KJNT néprajzi munkásságáért Életmű-díjjal tüntette ki.