Szervező: Kriza János Néprajzi Társaság – Sapientia EMTE
Az örökségesítés új kontextusai. Értéktárolás és értékvédelem a Székelyföldön
(III. Székely Kongresszus, 2017. április 20–22.)
A panel szervezői:
- Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem
- Kriza János Néprajzi Társaság
Magyar nyelvterületen a néprajzi értékek felfedezésével és feltárásával egyidőben indult el azok széleskörű társadalmi hasznosítása, mely egyszerre két ellentétes irányba ható törekvés mentén zajlott: (1) egyrészt a helyi hagyományt nemzetiként azonosították, ami által a feltárt néprajzi értékek és hagyományok távol kerültek az őket létrehozó és használó közösségtől, (2) másfelől a hagyomány lokalizálására egy területhez/tájhoz, egy etnikumhoz, egy közösséghez rendelése, a táji különbségek azonosítása történt meg.
A népi kultúra, felfedezése óta, számos megközelítésben került felhasználásra. A 19. századtól kezdődően egészen a 20. század közepéig a népi kultúrára hagyományként tekintettek, mely a múltban gyökerezik ugyan, de a jelenből táplálkozik, a jelenben fejti ki hatását. Mikor ez a hagyomány elvesztette kapcsolatát a mindennapok megszervezésével, csak akkor kezdték olyan hagyományként látni/láttatni, melyet ápolni, őrizni kell. A hagyomány (intézményes) őrzéses viszont kiszakította azt eredeti környezetéből. A hagyomány új környezetévé – többek között – az iskolaterem és a színpad vált, vagyis a hagyományőrzéshez a folklorizmus jelensége is szorosan hozzátatozott.
Európában az 1970-es, magyar nyelvterületen pedig a 2000-es évektől kezdtek a (népi) kultúrára örökségként tekinteni. Ez a paradigma mondhatni máig reneszánszát éli.
Ennek az örökségdiskurzusnak egy sajátos oldalhajtásaként értelmezhető az a hungarikum mozgalom, mely a helyi, regionális és nemzeti értékek összegyűjtését és értéktárba rendezését hirdette meg fő célkitűzéseként.
A magyarországi hungarikum mozgalomnak a magyar kisebbségi közösségekre történő kiterjesztésének következtében a kulturális értékek számbavétele a Székelyföldön is újabb irányt vett/vesz. Az egyes megyék és települések területén különböző értékmentő/értékőrző/értékgyűjtő kezdeményezések és munkájuk nyomán értéktárak születtek/születnek. Ezek az értéktárak azonban elsősorban nem tudományos, hanem mozgalmi munka eredményei.
Ezzel indokolható, hogy az értékfeltáró mozgalomnak székelyföldi beindítása apropóján szükségesnek ítéltük a Székelyföldön a népi kultúra kutatásának és örökségesítésének az utóbbi évtizedben lezajlott folyamatainak, illetve az értékfeltáró mozgalomnak és ennek a helyi társadalomra és magára a népi kultúrára tett hatásainak a néprajztudomány és az antropológia eszköztárával és fogalmi rendszerével történő vizsgálatát.
Ha elfogadjuk azt, hogy az értéktárolás és az értékvédelem a hagyományőrzés és az örökségvédelem egy új formája, a megalakuló értéktárak pedig ennem tárgyiasult, reprezentációi, akkor rögtön adódik a kérdés, hogy ez a gyakorlat mennyiben más, mint a korábbiak? Milyen szempontokat követ, milyen célokat fogalmaz meg, és mindez milyen következményekkel van (1) magukra a védett/ értéktárba felvett értékekre, (2) az azonosítás és a gyűjtés/őrzés mikéntjére (3) az értékek megjelenítésére, a megjelenítés médiumaira (4) a használatára és (5) a használat illetve az értelmezés kontextusaira nézve?
A Székely Kongresszus értéktárolásról és értékvédelemről szóló panelje tehát arra tesz kísérletet, hogy – jobbára a néprajzi örökség értékeinek kérdésénél maradva – számba vegye azokat a paradigmákat és társadalmi, kulturális, valamint mediális kontextusokat, melyek az elmúlt másfél-két évszázad során meghatározták a székelyföldi néprajzi értékek gyűjtésének, őrzésének/tárolásának, értelmezésének és megjelenítésének, illetve használatának kereteit. Ilyén értelemben a panel előadásai a székelyföldi értékek témaköréhez elsősorban néprajzi/antropológiai és kultúratudományi szempontból közelítenek.
Kiinduló kérdéseink: történeti perspektívából nézve milyen értékfeltáró/értékgyűjtő/megőrző előzményekkel számolhatunk? Ezek milyen fogalmi keretben és milyen szemlélet mentén szerveződtek? Ezek a törekvések korszakonként milyen célokat szolgáltak? A múltból korszakonként mit és hogyan vettek birtokba?
Van-e a Székelyföldön egységes értékgyűjtő, illetve értékőrző-koncepció, és ha igen, akkor miben áll ez? Milyen szerkezetek, intézmények, civil szervezetek részvételével (felügyeletével, támogatásával) zajlik ez a munka? Kik az értékgyűjtés és tárolás kulcsemberei, specialistái?
Milyen kihívásokkal kell számolnunk Székelyföldön az értékgyűjtés és értéktárolás terén? Melyek azok a feladatok, amelyekkel a jövőben mindenképpen számolni kell egy hatékony értékgyűjtés és értéktárolás terén, hogy az egy funkcionális, működőképes Székelyföldi Értéktárat eredményezzen? Hogyan/milyen keretek között, milyen felületeken és alkalmakkor kerül majd sor ezek széleskörű felhasználására? Milyen szakmai és civil szerkezetek kiépítésére/megerősítésére lenne szükség ennek a munkának a hatékony végzése érdekében?
Javasolt témakörök:
1. Az értékek muzealizációja, archiválása. A 19. századtól kezdődően az értékek megőrzése gyűjteményekben zajlott (magán- és egyesületi gyűjtemények, majd ezek intézményesülése révén múzeumok, levéltárak, könyvtárak voltak a székelyföldi értékek archívumai) és számontartásuk gyűjteménykezelőkhöz (könyvtárosok, múzeumőrök stb.) kapcsolódott. Milyen következményei vannak az elmúlt negyedszázadban a használat, és a gyűjtemények létrehozása terén lezajlott demokratizálódásnak? Magyarán annak a tendenciának, hogy a kutatók mellett egyre gyakrabban magánszemélyek is igénybe veszik – vagy éppen saját elképzeléseik szerint építeni kezdik – ezeket az archívumokat, aminek következtében ezek az archívumok a nemzeti identitás és történelem építése mellett a helyi, családi és személyes múlt és identitás konstruálásának színtereivé (is) válnak? Hogyan egyeztethetők/békíthetők össze az identitásépítésnek ezek a szintjei? Ezek a törekvések mennyire haladnak egységes mederben, vagy inkább a sokszólamúság, a széttartás jellemzi őket?
2. Értékek és reprezentációk. Hogyan alakult a néprajzi/kulturális értékek reprezentációja az irodalomban, művészetekben, a honismereti, illetve a néprajzi munkákban (szociográfiák, tájmonográfiák, néprajzi monográfiák stb.)?
3. Az értékek digitalizációja és virtualizációja/értékek az online térben. A megjelenítés alakulása (online archívumok, adatbázisok, értéktárak), a hozzáférés különböző módozataihoz és a virtuális tartalmakhoz kapcsolódó attitűdök vizsgálata.
4. Az értékőrzés/gyűjtés korszakai. Milyen gyűjtési módszerek és szelekciós szempontok érvényesülnek korszakonként? kik irányították és kik végezték ezeket a gyűjtéseket?
5. A megjelenítés és értelmezés paradigmái. Hogyan alakult korszakonként és milyen fogalmak mentén zajlott?
6. A rendszerzés és megjelenítés eszközei. Leltár, lista, adatbázis, gyűjtemény, archívum, monográfia, számítógép és internet. Melyik milyen gyűjtői és felügyeleti koncepciókat, illetve használati attitűdöket sejtet és aktivizál? Milyen elérést és megjelenítést/értelmezést biztosít?
A panel szerkezete:
- 1 kb. 40 perces vitaindító előadás
- 6–8, egyenként 20 perces előadás, 5-5 perces hozzászólásokkal (vita)
- az idő függvényében 10–15, maximum 10 perces hozzászóló
- kb. 60 perces kerekasztal beszélgetés
A szervezők a fent vázolt kérdésekhez várnak előadásokat és hozzászólásokat. A panelbe az előadás/hozzászólás címével és rövid (maximum 400 szavas) kivonatával (melyhez 5, a téma szempontjából releváns kulcsszót is társítani kell), illetve 10-12 soros biográfiával lehet jelentkezni. Az esetleges túljelentkezés esetén a javaslatokról a szervezőbizottság fog dönteni.
Jelentkezési határidő: 2017. március 15. 1400 óra. Visszajelzést a jelentkezés elfogadásáról március 20-án küldünk.
A panel keretében elhangzott előadásokat a szervezők tanulmánykötetbe is meg szeretnék jelentetni. A kéziratokat a kötethez legkésőbb október 20-ig várják a kriza@kjnt.ro email címre.
A panel előadásainak helyszíne Marosvásárhely, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának épülete. Marosvásárhely/Koronka 1C.
A szervezőbizottság:
dr. Gagyi József, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, egyetemi tanár
dr. Ilyés Sándor, Kriza János Néprajzi Társaság, tudományos titkár
dr. Jakab Albert Zsolt, Kriza János Néprajzi Társaság, elnök
dr. Vajda András, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, adjunktus
A konferencia titkára:
drd. Nagy Ákos, Kriza János Néprajzi Társaság, tudományos munkatárs