Szentimrei Judit

1921–2015

 

Szentimrei Judit a 20. századi erdélyi és moldvai magyar népi kultúra klasszikus rangú kutatója volt. Kolozsvárt született 1921. május 19-én értelmiségi, művész családban. Édesapja, Szentimrei Jenő, hírneves transzilvanista költő, író és újságíró; édesanyja, Sz. Ferenczy Zsizsi pedig ünnepelt dalénekes volt. 1943-ban házasságot kötött Szabó Gyula tanárral. Tudományos, tanári és művészi munkája mellett négy gyermeket nevelt fel: Bálint (1944) építész, egyetemi tanár, Zsolt (1946) újságíró és tanár, Bojta (1947) építész-vállalkozó, Gyula (1951) pedig a Kriterion Könyvkiadó főszerkesztője.

 

Tanulmányait Kolozsvárt, Budapesten és Helsinkiben végezte. 1940-től a Kós Károly által tervezett sztánai iparművészeti műtermében dolgozott és tanított. 1941–44 között a kalotaszegi háziipar szakmai felügyelője és irányítója volt. 1945–1949 között a kolozsvári Leánylíceum tanára. 1949-től az Iparművészeti Szövetkezet alapítója és bedolgozó tagja. 1950–1974 között a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Ugyanabban az időszakban cselekvő részt vállalt a Román Tudományos Akadémia művészettörténeti osztályának kutatási programjaiban, melyeknek során elsősorban a magyar és a román népi textilművészet kutatására összpontosított. Már 1940-től számos hazai és külföldi kiállításon vett részt munkáival. 1955–1989 között a Dolgozó Nő folyóirat Hímzésiskola című rovatát vezette és szerkesztette. Az 1970-es évektől pedig a RTV magyar szerkesztőségének tudományos tanácsadója. Fontos szerepet játszott a Jóbarát című gyermeklap által meghirdetett Zsuzsi- és Andris-baba, népviseletvarró pályázat meghirdetésében és megszervezésében.

 

Első önálló munkája (Székely festékesek. Bukarest, 1958) magyarul és románul is megjelent, melyben a székelyföldi gyapjúból szőtt, színes festékesek készítésének technikáit, valamint jellegzetes geometrikus motívumait foglalta össze.

 

Meghatározó szerepet játszott a Dr. Kós Károly által vezetett népművészeti kutatócsoport munkájában, mely az 1950-es évek legjelentősebb hazai, néprajzi, tudományos vállalkozása volt. Annak keretében a legfontosabb romániai magyar tájegységek tárgyi kultúrájának és népművészetének szakszerű kutatására, rendszerezésére, feldolgozására törekedtek. Dr. Kós Károlynak, Szentimrei Juditnak és Nagy Jenőnek végül is négy tájegységünk etnográfiai szintézisét sikerült megjelentetnie a Kriterion Könyvkiadónál. A négy kiadvány (Kászoni székely népművészet. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1972; Szilágysági magyar népművészet. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1974; Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1978; Moldvai csángó népművészet. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1981) a romániai magyar néprajztudomány klasszikus értékű alkotása.

 

A kolozsvári szerzőhármas még egy mezőségi és egy torockói kötet megjelentetését is tervezte. Ebből az alapkutatásból született meg később Szentimrei Judit következő, nagy sikerű publikációja (Széki iratosok. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1982), mely a zenés-táncos folklórjáról és hagyományos viseletéről közismert mezőségi falu varrottasait mutatta be.

 

A tervezett torockói szintézis csak az 1989-es romániai rendszerváltozás után láthatott nyomdafestéket (Dr. Kós Károly – Szentimrei Judit – Nagy Jenő – Halay Hajnal – Furu Árpád: Torockói népművészet. Kriterion Könyvkiadó. Kolozsvár, 2002). Szentimrei Judit kötetei, tanulmányai, dolgozatai és cikkei rangos erdélyi és magyarországi kiadóknál, kiadványokban jelentek meg.

 

Külföldi tanulmányútjai során Finnország, Belgium, Hollandia, Franciaország, Svájc, Kanada és Ecuador híres múzeumaiban és intézményeiben személyesen és közvetlenül vizsgálhatta meg az archaikus textilkultúrák egyetemes értékeit, jellegzetes alkotásait.

 

Tudományos tevékenységét számos intézmény méltatta. Szentimrei Judit a Magyar Néprajzi Társaság (Budapest) tiszteletbeli tagja. Az 1989-es rendszerváltozás után cselekvő részt vállalt az Orbán Balázs Társaság, a Magyar Filológiai Társaság, a Romániai Képzőművészeti Szövetség és a Barabás Miklós Céh tevékenységében. Szentimrei Judit a Kriza János Néprajzi Társaság alapító tagja volt. A rendszerváltozást követő évtizedben cselekvő részt vállalt a hazai néprajzi, tudományos életben. Különböző szakmai konferenciákon, kiállításmegnyitókon osztotta meg kivételes tudását a fiatalabbakkal. A Kriza János Néprajzi Társaság ebben az évben, születésének 94. évfordulóján Életmű-díjjal jutalmazta tudományos tevékenységét, melynek nyilvános átadására azonban, betegsége miatt, sajnos, már nem kerülhetett sor.

 

2015. augusztus 23-án, életének 94. évében csendesen eltávozott. Békés nyugodalmat kívánunk neki, családtagjainak, szeretteinek pedig vigasztalást.

 

                                                                                      Pozsony Ferenc