Aranyosszék az erdélyi Székelyföld legnyugatibb székje. 13. századi telepítése óta a többi, tömbben elhelyezkedő széktől távol található. Az elmúlt évszázadok történelmi, társadalmi és gazdasági mozgalmai másként, a többi széktől eltérően vették igénybe és alakították át. A köztudatban is kevésbé van jelen, ugyanakkor a régió lakosságának identitása is másként szerveződött.

A régió felfedezése és leírása Orbán Balázsnak köszönhető, aki A Székelyföld leírásának V. kötetében Udvarhelyszék, Csíkszék, Háromszék és Marosszék után a kellő figyelemmel 1871-ben fordult Aranyosszék felé is. A monografikus,  „történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei” munka szerzője bejárta a két járás 21 települését és a szomszédos vármegyei településeket,  megalapozta az egyes  falvak kutatását. Kevéssel ezután, 1893-ban Jankó János készített újabb monografikus, ezúttal kizárólagosan néprajzi monográfiát „Torda, Aranyosszék és Torockó” vidékéről.  Ezután száz olyan év következett, amely során ritkán esett szó a régióról (Téglás István, Téglás Gábor, Borbély Sándor), a kutatás elfordulni látszott a vidéktől. Ritka vállalkozás dr. Kós Károly két (1956) és Nagy Jenő egy tanulmánya (1957), a Műveldődés című közművelődési lap tematikus száma 1971-ben.

1989 után több vállalkozás tett kísérletet a régió köztudatba való visszahozására. Közülük most Demény Piroska népzenegyűjteményét (1998), egy aranyosszéki néprajzi jelenkutatás jelentését (2000), két Aranyos-vidéki konferencia nyomán meglent tanulmánykötetet (2006), Aranyosszék folklór-monográfiáját említjük meg (2004).

Ilyen előzmények után zajlott le a régió 9 településére (Aranyosszentmihály, Mészkő, Sinfalva, Várfalva, Aranyosrákos, Kövend, Bágyon, Kercsed és Csegez) kiterjedő értékfeltáró kutatás. A kutatás Aranyosszék kulturális és gazdasági hagyományainak feltárását célozta meg. A kutatás a vidék sajátosságainak értéktárként emlegetett értékjegyzékét számította elkészíteni és letétbe helyezni. Ennek az értékjegyzéknek egyik rétege az eddig megjelent publikációk alapján azonosítható. Másik rétege a 2014 nyarán lezajlott terepmunka során került feltárásra.  Másodszor, a településekre való kiszállás, a településeken lezajlott csoportos és individuális beszélgetések már önmagukban a hagyományok iránti felelősséget kívánták tudatosítani. Az elhangzott kérdések az interjúalanyokat (s általuk remélhetően a  teljes közösséget) arra ösztönözték, hogy felidézzék emlékezetükből szüleik és nagyszüleik, azonosítsák a maguk, családjuk, szomszédságuk életviteléből azokat a kulturális elemeket, amelyek ismerete az aranyosszéki identitás újraszervezésében szerepet játszhatnak, amelyek visszaépíthetők az egyéni és a családi életvitelbe, gazdasági  vállalkozás vagy reprezentációs tevékenység alapja lehetnek. A helyi közösség ezeket a hagyományokat saját leszármazottjai, valamint az érdeklődők (látogatók, turisták)  irányába kell hogy kommunikálja. A kutatócsoport tagjai és a kutatást lebonyolító unitárius egyházi személyek máris kísérletet tettek a kutatás következtetéseinek Aranyosszék lakossága előtti megfogalmazására. A kutatás eredményeinek feldolgozása után ez a népszerűsítő tevékenység eredményesebben végezhető. És végül, az értékjegyzék elkészítése kiiindulópontot képez az egyes kulturális elemek részletes, monografikus leírásához.

Az értékfeltárás tartalmi bemutatása. A kutatás egységes kérdőív szerint zajlott. A kérdőív tartalmi egységei a következők. A gasztronómiai hagyományok (a hétköznapok, az ünnepnapok, az évszakok, a munkaalkalmak, a különböző korosztályok étrendje, az ételtípusok).  A hagyományos foglalkozások (növénytermesztés, állattenyésztés, kisipar; emlékezetes vállalkozások, életpályák).  Lakáskultúra (épülettípusok, lakberendezés). Viselet (a különböző életkorú személyek viseletdarabjai, hétköznapi és ünnepi viseletdarabok). Szokások (a munkavégzés, az étkezés, a kapcsolattartás, az utazás, a vasárnap és az ünnepnapok, az átmeneti rítusok szokásai). Hagyományos szövegek (népdalok, köszöntőversek, az átmeneti szokások szövegei, feliratok, fényképek és fényképdedikációk, kéziratos füzetek, nyomtatott jelentések, helyi anekdoták, balladák, lokális emlékezet, a szórakozás formái).

A 2014-ben lezajlott kutatás a fenti tematikából a gasztronómiai hagyományok, a hagyományos foglalkozások, a lakáskultúra és a szokások feltárására vállalkozott.

Az értékfeltárás megszervezése. A kutatásban részt vett lelkészek (Dimény József, Bálint Róbert) gondoskodott a kiszállások megszervezéséről.  A kiszállásokon településenként 6-10 reprezentatív személy állt a kutatók rendelkezésére. Minden kiszállás alkalmával 1-2 órás fókuszcsoprtos beszélgetés készült a felkért személyekkel, a kutatócsoport tagjainak részvételével. A fókuszcsoportos beszélgetések a kérdőív 4 tematikai tömbjét érintették. Ezt követően került sor  az azonosított, az illető településen fontosnak minősülő kutatási témák azonosítására, s az ezekkel kapcsolatos interjúk készítésére és fotózásra.

A kutatócsoport összetétele. A kutatásban részt vett Keszeg Vilmos egyetemi tanár, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének tanára, Fodor Attila néprajzkutató, a kolozsvári Néprajzi Múzeum munkatársa, Fodorné Szilágyi Brigitta néprajzkutató, a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum tanára, a kolozsvári néprajzi intézet három hallgatója (Szőke Renáta, Dávid Alpár, Bakos Áron), a tordai elméleti líceum öt tanulója (Zsoldos Botond, Egei Helga, Takács Enikő, Péter Erzsébet, Nagy Kinga), három aranyosszéki diák (Ferenczi Szilárd, Tamási Anikó, Bajka Orsolya).

A kutatás kvantitatív eredményei. A kiszállások során a 9 településen elkészült 918 percnyi videófelvétel a fókuszcsoportos beszélgetések során.

A kiszállások során elkészült 40, általában 1, több alkalommal 2-3 személlyel készített résztémára összpontosított interjú, 2155 percben.

A hangfelvételek összidőtartama közel 50 óra. Elkészült a hangfelvételek lejegyzése, közel 1000 lap terjedelemben.

A kiszállás idején elkészült 500 fénykép és a fényképek leírása.

A kiszállás során elkészült 2 kéziratos füzet szkennelése és leírása, 31+80 lap terjedelemben.

A kutatás folytatása. A terepmunka lezárulta után elkezdődött az aranyosszéki értéktár elkészítése. Az értékjegyzék két, egy tágabb és egy konkretizáló kulcsszóval nevezi meg a hagyományt, ezt követően utal a hagyománnyal kapcsolatos forrásra, majd esetleg két megjegyzéssel konkretizálja a hagyományt. Az egyes települések értékjegyzéke alapján készült el a régió értékjegyzéke, amely a források feltüntetésével jelzi azt, hogy a kutatás során azonosított hagyomány milyen településeken ismert.

Szintén a feldolgozás során készült el az interjúk szöveganyagának (regionális) szójegyzéke, valamint az interjúkban említett településnevek mutatója.

Az aranyosszéki értékek leírása folyamatban van.

A kutatás értékesítése. A kutatás során elkészült adatbázist és értéktáblázatot több intézmény archívumában helyeztük letétbe (Erdélyi Unitárius Püspökség, Kolozs-Tordai Unitárius Egyházkör Esperesi Hivatala, Kriza János Néprajzi Társaság).

Sor került a kutatás eredményeinek a régióban való népszerűsítésére. E népszerűsítő előadássorozat célja hagyományos foglalkozások és szokások felújítására, a gasztronómiai örökség felhasználására, a természeti környezet biztosította lehetőség, adottságok (növények, anyagok) megismerésére, népszerűsítésére, felhasználására és megóvására való ösztönzés. Ennek a népszerűsítő sorozatnak a hatására a régió társadalmának énképe, kulturális és természeti örökségével szembeni  (jelenleg passzivitással és nosztalgia-érzéssel jellemezhető) magatartása jelentősen megváltozhat.

A hagyomány revitalizálásának pozitív következménye lehet a szülőföldön való maradás vállalása, az elszármazottak és a helyi lakosság pozitív kollektív énképének kialakulása, a régió iránti érdeklődés fokozása, a turizmus mint kulturális és gazdasági folyamat tartalommal való feltöltése, a helyi társadalom életminőségének legalább enyhe változása.

Vitathatatlan az, hogy 1989 után Aranyosszék közművelődési élete is jelentősen megélénkült. A különböző kitalált hagyományok az új rendezvényi keretekben összmagyar és nemzetközi kulturális mintákat és sztereotípiákat honosítottak meg. A jelen kutatás elvégzői azt remélik, hogy a kutatás eredményeinek tudatosításával Aranyosszék társadalma gondosabban figyel a természeti környezetére, a faluképre, az épületekre, a lakberendésre, a gasztronómiai hagyományokra, a hagyományos termelési megoldásokra, a temetőkre, az egyes települések kulturális örökségére.

Köszönet. A kutatás lezárultával a kutatás kezdeményezői és kivitelezői köszönetet mondanak a kutatás levezetéséhez nyújtott anyagi támogatásért.

 

Torda, 2015. augusztus 7.

                                                                               Dr. Keszeg Vilmos

 

Irodalom

Demény Piroska

1998 Aranyosszék népzenéje. Néprajzi Múzeum, Budapest.

Jankó János

1893 Torda, Aranyosszék és Torockó magyar (székely) népe. (Földrajzi Közlemények XXI. VIII–X.) Budapest.

Keszeg Vilmos

2000 Aranyosszéki jelenkutatás. Székelyföld IV. (6) 107–142.

2004 Aranyosszék népköltészete. Népi szövegek, kontextusok I–II. Mentor, Marosvásárhely.

2014 Aranyos-vidék. Honismereti könyv. Kriza János Néprajzi Társaság–Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár.

Keszeg Vilmos – Szabó Zsolt (szerk.)

2006 Aranyos-vidék magyarsága. Kriterion, Bukarest.

Komáromi Tünde

2009 Rontás és társadalom Aranyosszéken. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár.

Kós Károly

1972 Torockói vasművesség. In. Uő. Népélet és néphagyomány. Tíz tanulmány. Kriterion, Bukarest. 52–80.

Kós Károly, dr. – Szentimrei Judit – Nagy Jenő, dr. – Halay Hajnal, F. – Furu Árpád

2002 Torockói népművészet. Kriterion, Kolozsvár.

Nagy Jenő

1957 A torockói magyar népi öltözet. Bukarest.

Orbán Balázs

1871 A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból. V. kötet. Tettey Nándor és Társa Bizománya, Pest.