A backamadarasi Horváth–Petrichevich-kúria

A kastély épületét építtető család, a török előrenyomulás elől a 16. század végén Erdélybe menekülő, majd a 17. században a fejedelemség életében fontos szerepet játszó Petrichevich család backamadarasi birtoklásának kezdetét homály fedi. Az ismert 18. századi birtokosok sorában nem szerepelnek, Horváth Albert (1800–1874) császári kamarás az első, akinek itteni birtokról tudunk. Nagy valószínűséggel a család korábban sem rendelkezett Madarason birtokkal, így Horváth Albert az 1826-ban feleségül vett báró Szentkereszti Zsuzsa örökségeként tesz szert a kúria mai telkére, ahol a katonai felmérés szerint már állt egy kisebb lakóépület.

Szerkezeti felépítése és a csekély számú tagoló- és díszítőeleme alapján a ma álló udvarház építésének időpontját a művészettörténeti szakirodalom a 19. század első felére teszi. Az építkezés és az udvarház berendezése a birtoktörténeti adatok alapján akár az 1840–1860-as években aulikus érzelmeinek köszönhetően fényes hivatali pályát befutó Petrichevich-Horváth Albert nevéhez is köthető.

Udvarháza az erdélyi barokk udvarház-építészetben gyakori előreugró tornáccal kialakított alaprajzi formát követ. A 19. század elején épült barokk stílusban. Előreugró tornácán három toszkán oszlop és két árkádíves bejárat van. Petrichevich-Horváth udvarházként tartják nyilván, később Sándor László alispán birtokolta. 1925-ben a község megvásárolta, azóta a községháza (Polgármesteri Hivatal) székhelye.

(Horváth-Petrichevich Albert 1800–1870 között élt, császári és királyi kamarás és kiskeresztes vitéz volt.)

Az épület a település és Nyárád mente kuriális építészeti örökségének értékes része.

Honlap

http://hu.wikipedia.org/wiki/Horv%C3%A1th-kast%C3%A9ly_%28Backamadaras%29