Szentiváni Mihály életműve

Szentiváni Mihály 1813. május 30-án született a Nyárád menti Nyárádgálfalván, Szentiváni Sámuel főkirálybíró és Pálfy Zsuzsa harmadik gyermekeként. Székelykeresztúron, majd Kolozsváron az unitárius gimnáziumban tanult, és csakhamar az önképzőköri magyar társaság szellemi irányítójává vált. Ügyvédi oklevelet szerzett, de irodalmi pályára kívánt lépni. Apja azonban rossz szemmel nézte költői ambícióit, illetve politikai szerepvállalását is. 1834-ben a királyi táblánál helyezkedett, majd részt vett az 1834-es erdélyi országgyűlésen, ahol az ifjúság vezetője volt. Az eseményről tudósító írásai miatt a hatóságok feketelistára tették és megfigyelték. 1837–1838 között gyalog bejárja Erdélyt, mely utazás élményeit a Nemzeti Társalkodó hasábjain tette közzé. 1840-1841 között a Remény című folyóiratot szerkesztette, melyben munkáinak többsége is napvilágot látott. Versei a korra jellemző népies irányt képviselték, melyben a szerelmi csalódásokról és a hazaszeretetről írt. Az 1841-es erdélyi országgyűlésen játszott ellenzéki szerepe miatt ellenfelei meghiúsították követté választását. Ugyanezen évtől Kemény Zsigmonddal közösen szerkesztette az Erdélyi Híradót. Irodalmi köréből kerültek ki, többek között Jakab Elek, Kőváry László, Dózsa Dániel és Medgyes Lajos írók is. Szentiváni költői tehetsége a lírában volt a legkiforrottabb, alig két tucat verse szinte mind kimagasló értéke a korabeli irodalomnak. Szerelmi költeményeit egy átélt csalódás ihlette, a kor abszolutista uralmának erősödése pedig társadalmi témákkal gazdagítják költészetét. Több népies verset írt, melyben népe panaszait szólaltatta meg. Néhány novellája is fennmaradt, hét elbeszélése közül ötöt halála után, 1843-ban adtak ki barátai, Kemény Zsigmond és Kriza János. Publicisztikai munkássága is jelentős volt. 1840 tavaszától az Erdélyi Híradóban és a Nemzeti Társalkodóban vezércikkei jelentek meg, melyekben társadalmi reformokat követelt. Az „Erdély Petőfije” megnevezéssel is illetett költő 1842. december 10-én, Kolozsváron hunyt el. Temetésén az egész kolozsvári ifjúság felvonult, a Pesti Hírlap első oldalán közölt róla nekrológot. A Házsongárdi temetőben temették el. 1991-ben a róla elnevezett nyárádgálfalvi iskola előtt felavatták a költő és politikus mellszobrát.

Kötetei

• Szentiváni Mihály munkái (kiadták Kemény Zsigmond és Kriza János, Kolozsvár, 1843)
• Szentiváni Mihály összes költeményei (Budapest, 1930)

Nagy Ákos

Szentiváni Mihály költői, publicisztikai és politikai munkássága miatt kapta az „Erdély Petőfije” megnevezést. Ennek az életműnek a megismertetése, éltetése a szülőfalú és a térség turisztikai és kulturális életére is pozitív hatással lehet.