Szent László erdélyi öröksége

Szent László királyunk az egyik legismertebb magyar csodatevő szent, a történelem folyamán uralkodóknak is modellként szolgáló lovagkirály, akinek nemcsak csodáiról – gyógyításokról, Szent-László pénzéről, forrásfakasztásról, patrocínium csodáról, szarvasjelenésről, pozsonyi várhoz kötődő angyal általi kijelölésről és a lányszabadításról -, de a termetéről és még lováról is legendák szólnak. Ezek a legendák szolgáltak alapul számos középkori templomunk falképeinek is, ezek közül még ma is több tucat maradt fenn az egész Kárpát-medencében. 

A Szent-László kultusz nemcsak Erdélyben, de egész Kárpát-medencében jelen van, egységbe kovácsolva a magyarságot. Királyunk alakja mai napig jelen van a magyarság életében: a lovagkirály mondáink, meséink hőse, búcsúk központi alakja. A lovagkirály kultuszának létezését, örökségét nemcsak az egyházi közeg, hanem a világi helyszínek is őrzik, várak és otthonok, emlékezethellyé vált települések emlékeztetnek szent királyunk nagyságáról, hőstetteiről.

Szent László története két forrásból ismert: életrajzából és legendájából. Életrajza a Gesta Ladislai regisen alapul, amely már szentté avatása után, a 11–12. század fordulóján készen állt. Egyházi szerkesztésű legendája máig három kéziratcsoportban maradt fenn. Legendája szentségének bemutatására törekedett, ezért hadjáratai, így például az úgynevezett kerlési csata leírása, nem kaptak helyet benne.

A középkori krónikákban és legendáriumokban megmaradt Szent László történetek közül a legnevezetesebbek a cserhalmi ütközetről, a Salamonnal vívott párharcról, a patrocínium-csodáról, Szent László pénzéről, a tordai hasadékról, a szarvasjelenésről, forrásfakasztásról, Szent László füvéről szólnak.

• A cserhalmi ütközet: A kunok megfutamodnak, üldözőbe veszi őket. Szent László észreveszi, hogy egy pogány harcos lován egy magyar leányt hurcol magával. Felszólítására a leány magával rántja a kunt a földre. Az ellenfelek birkózni kezdenek. A lány úgy segít Szent Lászlónak, hogy karddal elvágja a kun vitéz Achillesz-inát, majd lenyakazza. Ezután ölébe veszi a kifáradt Szent László fejét és tetvészi, ami korabeli szokás szerint a pihentető kedveskedés jele volt. Ez a monda a középkorban nagyon népszerű lehetett, mert számos falképmaradvány őrzi emlékét. Némelyik részlete pogány–magyar hősepikai részleteket őrzött meg.
• Szent László és Salamon párharca a pozsonyi várnál: A párviadal nem történt meg, mivel Salamon két angyalt látott Szent László feje fölött, amint tüzes karddal röpültek és fenyegették az ellenfelet.
• A patrocínium-csoda: Holtában is győzedelmes volt Szent László király: halála után kétszáz esztendővel vívta meg utolsó, győzedelmes harcát. 

Kétszáz esztendővel a szent király halála után történt, hogy a székelyek hadba szállottak a tatárok ellen. Amikor a székelység felvonult, és a rettenetes tatár hordát meglátta, szívében elkeseredett, és így fohászkodott:

– Szűz Máriám, segíts meg! Szent László király, harcolj velünk!

És halljatok csodát: az ég meghallgatta a székelyek könyörgését. A pogány tatárok csodát láttak: a székelyek sorai előtt egy hatalmas vitéz jelent meg lóháton, fején aranykorona csillogott, kezében csákányt tartott. A vitéz megsarkantyúzta lovát, szembevágtatott a tatárokkal, és csákányával törni-zúzni kezdte őket. Úgy csapott le rájuk, mint a villám, a legjobb vitézek viasz módjára olvadtak el előtte. A lovas vitéz feje fölött, a magas levegőégben egy gyönyörűséges asszony lebegett, fején aranykorona, ruhája olyan fényes, hogy az emberi szem elkáprázott tőle.

A Jézus hitéért küzdő székelyeket a boldogságos Szűz Mária és mellette Szent László király segítette, így győzték le a pogány sereget.

Mondotta is egy vén tatár, akit fogságba ejtettek:

– Nem a székely, nem a magyar vert meg minket, hanem az a László, akit segítségül hívtak.

A csata idején a nagyváradi templomban is csoda történt: a templom őre sehol sem találta a szent király koponyáját. Hiába kereste, hiába kutatta, csak a csata után került elő, mintha onnan tért volna vissza. Így győzte le Szent László király holtában is a tatárokat.

• Szent László pénze: Egyszer a kunok nagy sereggel megrohanták Kolozsvár falait, és már erősen szorongatták a várost. Amikor Szent László király ezt meghallotta, tüstént hadat kiáltott, és erős sereggel megtámadta a kunokat. Hullott a pogány, mint fű a kaszás előtt, s aki tudott, lóhalálában menekült a magyarok elől.

A magyarok pedig vágták, kegyetlenül aprították a menekülőket.

Ekkor a kunok vezére hirtelen kibontotta iszákját, ki a tarisznyáját is, s mintha magot vetne, a sok aranyat az üldöző magyarok elé borította. Erről példát vettek a többi kunok is, csak úgy szórták az aranyat, hogy a magyarokat megállítsák, és életüket megtartsák.

Jól számított a kun vezér!

Amikor a magyarok a sok kincset meglátták, egymásután leugráltak a lóról, és kapkodták fel az aranyat. Megfeledkeztek a dicsőségről meg a kunok üldözéséről, csak a kincsre gondoltak.

László király egy ideig biztatta a vitézeket, hogy folytassák az üldözést, de hiába, mert a kincsvágy még a királyi szónál is hatalmasabb volt.

Ekkor a szent király Istenhez fordult segítségért:

– Uram, te segíts meg, éretted harcoltam!

És íme, csoda történt: Isten a sok aranyat, amit a kunok a földre szórtak, mind kővé változtatta!

Azon a vidéken sokáig mutogatták az aranyból lett köveket, amiket a nép Szent László pénzének nevezett.

• Tordai hasadék: Nagy harcot vívott László király Erdélyben a kunok ellen, s egyszer Torda mellett nagy vereség érte. Futott a magyar sereg, futott maga a király is. Ott vágtattak a Torda feletti hegyélen, elöl a magyarok, nyomukban mindenütt a vérszomjas kunok.

Hátrapillant Szent László, s hát látja, hogy a kunok , annyira a nyomába értek, hogy fejszéjükkel csaknem levághatják. Ekkor a király felsóhajt, és imával fordul az egek Urához:

– Szabadíts meg, Uram, éretted harcoltam!

És íme; Isten meghallgatta imáját; csodát tett! Ahogy hajdan Mózesnak a Veres-tengert kettéválasztotta, úgy repesztette ketté a hegyet Szent Lászlónak.

Rettenve rántották vissza lovukat a kunok, mert egy szempillantás alatt a király és köztük toronymagasságú üreg tátongott.

A király lova patkójának helyét még évszázadok múltán is jól látták, és az arra járóknak mindig mutogatták.

• Szarvasjelenés: Szent László király uralkodása alatt történt, hogy az oroszok beütöttek Magyarországra, sok falut; sok várost feldúltak, aztán a sok zsákmánnyal hazaindultak. A király mindjárt hadat kiáltott, nagy sereggel utánuk indult, de ahol ment, vonult a sok katonával, minden elesége elfogyott. Olyan kietlen pusztaságon jártak, ahol még egy eleven lelket sem láthattak, nemhogy ennivalót kaphattak volna.

Amikor a szent király látta, hogy éheznek a katonák, egy szót sem szólott, hanem szép csendesen elvonult, térdre esett, úgy könyörgött az Úristenhez. Azt mondta:

– Én Uram teremtőm, amiképpen régen Izrael népét a pusztában mennyei kenyérrel megelégítetted, akképpen a szegény keresztény népet se engedd éhezni, meghalni.

Amikor Szent László az imádság után felemelkedett, hát egy sereg szarvas, őz meg bivaly vonult szeme előtt a tábor felé. Bezzeg elcsodálkoztak a katonák is, amikor a nagy sereg állat szelíden eljött közéjük. Mindjárt hálát adtak ezért az Úristennek, de a szent királynak is, aki miatt ezt az irgalmasságot érdemelték.

• Forrásfakasztás: Máskor Jászó-Döbröd község mellett vonult a sereg, ott meg epesztő szomjúság kínozta a katonákat. Akkora volt a szomjúságuk, hogy kínjukban kiáltozni kezdtek. Ezt a kiáltozást meghallja a tatárok vezére is, és kérdi nagy gúnyosan László királytól:

– Hallod-e, király, ugyan miért bőgnek ennyire a katonáid?

– Mert veled akarnak megütközni – felelte Szent László király.

De mielőtt ütközetre került volna sor, a szent király Istenhez fohászkodott, hogy elepedt katonáit felüdíthesse.

Isten most is meghallgatta a könyörgést: íme, Szent László lova patkójának nyomán víz buggyant ki, bőséges forrás fakadt. Ez a forrás a katonákat felüdítette, s azóta is virágzik, vize soha el nem fogy, se ki nem szárad. Ezt a forrást a nép ma is Szent László kútjának nevezi.

• Szent László füve: Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz futott, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához.

Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet.

Isten egy éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta neki:

– Vedd íjadat és tegzedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja; mit kell tenned.

Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegzét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbo­csátotta a nyílvesszőt.

A nyílvessző messze szállott, s ahol elhullt, egy genciána fűszálat átütött. A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s ezt azóta is Szent László füvének nevezi a nép.

A Szent-László kultusz nemcsak Erdélyben, de egész Kárpát-medencében jelen van, egységbe kovácsolva a magyarságot. Királyunk alakja mai napig jelen van a magyarság életében: a lovagkirály mondáink, meséink hőse, búcsúk központi alakja. A lovagkirály kultuszának létezését, örökségét nemcsak az egyházi közeg, hanem a világi helyszínek is őrzik, várak és otthonok, emlékezethellyé vált települések emlékeztetnek szent királyunk nagyságáról, hőstetteiről.

A Szent László legendák szolgáltak alapul számos középkori templomunk falképeinek is, ezek közül még ma is több tucat maradt fenn az egész Kárpát-medencében.  A legendákhoz számos természeti kincs is kapcsolódik, ilyen a Tordai hasadék, a Jászó-Döbröd határában levő kút, Szent László pénze és Szent László füve. Ezek mai napig jelen vannak a Kárpát-medencei magyar közösségek életében, akár turisztikai célpontokként és a mindennapi hasznosítás során. 

Azt, hogy Szent László szellemisége mai napig jelen van közösségünkben és még ma is közösséget kovácsol és köt össze a Lovagkirály projekt is bizonyítja, melyet pár évvel ezelőtt indítottak a Kárpát-medencében, azzal a céllal, hogy erősítse a kulturális civil szervezetek, önkormányzatok és intézmények között a hálózati együttműködést, óvja és ápolja a közép-európai kulturális örökségünket, lehetőséget adjon kulturális tapasztalatcserére. A projekt alatt konferenciákat, kiállításokat, találkozókat szerveztek, ugyanakkor egy interaktív térkép segítségével azokra a településekre irányítják a figyelmet, ahol mai napig jelen van Szent László emlékezete, természeti jelenségek, falfestmények, várak által, így az érdeklődök meglátogathatják és felfedezhetik mindazt, ami mai napig fennmaradt, így segítve a hely turisztikai fejlődését, királyunk emlékezetének fenntartását, továbbörökítését.