Kibédi Mátyus István életműve

Marosszék első orvostudorának, orvostudósának, polihisztorának, humanistájának, enciklopédikusa életébe, gazdag tudományos munkásságába, a híres Diaetetica I–II. és az Ó és Új Diaetetica I–VI. darabjába, közéleti tevékenységébe nyújtunk rövid betekintést.

A kiváló székely orvosegyéniség a Maros megyei Kibéden, a Kis-Küküllő felső folyásában született 1725-ben. Az enciklopédikus, polihisztor, a humanista orvostudós tudásának alapjait szülőföldjén, a Marosvásárhelyi Református Kollégium ódon falai között szerezte többéves célratörő természettudományi felkészülésben. Cristian Wolf felvilágosult tanai szellemében nevelkedett. Mátyus István Nyugat-Európa felvilágosult szellemétől híres egyetemein, Utrechtben, Margburgban, Göttingában, majd Bécsben gyarapítja polihisztor, enciklopédikus tudását és lesz Európa-formátumú orvossá.

A már enciklopédikus szintű két latin nyelvű orvosdoktori disszertációjának megvédése után 1756-ban a peregrinációból hazatér szülőföldjére, letelepedik Marosszékben, Marosvásárhelyen.

Mindjárt diplomájának megszerzése után 1757 október 1-én Marosszék első fizikusának választják. „Előttem emberemlékezet óta Marosszéken nem volt orvos”, írja a bécsi Krantz Neponuk Joanes professzornak.

Fizikusi, tiszti orvosi kinevezése után Marosszék Folytonos Táblája rendes ülnökének, asszeszorának megválasztják, amit tekintélyének, rátermettségének, népszerűségének köszönhetett.

Mátyus István 48 éves korában 1773. dec. 28-án nősült. Felesége Borbély Sámuel özvegye, Bara Mária volt, aki hamar meghalt.

Szabadidejében született nyelvén, magyarul megírja a Diaetetica I-II. és az Ó és Új Diaetetica I–VI. darabját és ezzel egyedit alkot az erdélyi, a magyar orvostudományban.

Kibédi dr. Mátyus István helyét a tudomány, az orvostudomány és a művelődéstörténetünkbe a Diaetetica, azaz a jó egészség megtartásának módját fundamentumosan előadott könyv I–II. és az Ó és Új Diaetetica I–VI. magyar nyelvű műveivel vívta ki.

Páldi István nyomdájában 1762-ben Kolozsváron kinyomtatja, megjelenteti született nyelvén, magyarul a Diaetetica I.kötetet, amelyet 1766-ban a II. kötet követett, ugyancsak Kolozsváron.

A 18. század végén, 1787–1793 között lavinaszerűen most már Pozsonyban a Füskúti Landerer Mihály nyomdája kiadja az Ó és Új Diaetetica I–VI. kötetet magyar nyelven összesen 4000 oldalnyi terjedelemben és ezzel egyedit alkotott az erdélyi, magyar orvostudományban.

A polihisztor, a humanista, az enciklopédikus orvostudós élete, orvosirodalomi, tudományos munkássága összefügg százada, a reneszánsz szellemi életével, arculatával, a tudás hatalmas erejével.

Elhunyt 1862. szeptember 6-án Szentmihály havában, a marosvásárhelyi református temetőben nyugszik. Címeres kőkoporsó-szerű fejfája a temető múzeumkertjében.

Mária Terézia császárnő a közjó, a gyógyítás szolgálatában végzett munkásságának elismeréséül 1765. április 28-án nemesi rangra emelte, a már lófő székely Mátyus Istvánt. A gyógyító, tudományos orvosírói munkája kortársai fölé emelte, Mátyus István mint orvos és tudós rövid idő alatt már pályája elején elismert és megbecsült lett.

Nemesi privilégium egy pergamenre írt függőpecsétes nyílt levél, melyet személyesen Mária Terézia császárnő, gróf Bethlen Gábor udvari kancellár és Horváth Sándor titkár írt alá. Az uralkodónő, Erdély fejedelme, a székelyek ispánja tudomására hozza mindenkinek, hogy meggyőződött Mátyus István hűségéről, gyógyító és tudományos tevékenységéről, ami jót tett az uralkodónak, a hazának és felhatalmazza az országban és a birodalom többi tartományába is, minden nemesi kiváltságra. Ez már egy 18. századi hungarikum.

Az orvostudomány elsajátítását, tanulását, gyakorlását tudatosan vállaló Mátyus István a nemzetét féltő, óvó és „született” nyelvén tudását kinyilvánító, okító, nevelő orvos.

Az 1781–1782. esztendőben a kibédi református eklézsia templomfalainak kőrakását, a tornyának magasabbra emelését kifizette.

Végrendeletben halála előtt házát, nyomdáját, a híres Bibliotheca Medica Mátyusiánát a református kollégiumra testálta. Marosvásárhelyen megteremti az első polgári alapítványt, négy kibédi jóeszű tanuló tanítását a kollégiumra bízza.

Kibédi dr. Mátyus István nemes Küküllő és Marosszékből egyesült vármegyék fizikusát az egészség megvédésének, a nyavalyák megelőzésének szemlélete késztette arra, hogy deák (latin) vagy német nyelven kiadott műveket fordítson magyar nyelvre, de céljának megfelelő munkát nem talált, így kénytelen volt egészen új, eredeti, egyedi könyv megírásához fogni. „Könyv is az egészség megtartásáról én tudtomra magyar nyelven ezidáig nem látott” … „éltünk és élünk úgy, mint egymás hibás szokásaiból láttuk és tanultuk” írja, szinte panaszként hangzik, amikor kijelenti, hogy milyen nehéz „…efféle dolgokat a mai szűk és tudományokra nem szokott magyar nyelvünkön röviden és mégis világosan kibeszélni, aki nem próbálta, alig hihetné el.”

Mátyus nyelvi törekvése akkor már társadalmi kényszer és szükségesség, ez jelenti egy öntudatában, önazonosulásában erősödő nemzet vállalását, önbecsülését, mély tiszteletét, de ezt a kor nagyjai, mint Pápai Páriz Ferenc, Mátyus István, Nyulas Ferenc teszik időben és egyre sürgetőbben. Ezért írásai, tudományos munkássága igazi gyöngyünk, nemzeti kincsünk.

Mátyus kiemelkedő székely egyénisége volt a kibontakozó felvilágosodásnak, Apáczai Csere Jánost, Pápai Páriz Ferencet követően Mária Terézia és fia, II. József, a kalapos király idejében.

Könyveiben Marosszék, a Küküllők, Nyárádtere, Aranyosszék magyar nyelvének ízét, dallamosságát, gazdagságát, hajlékonyságát eredetiben megőrzésére kapja az olvasó, de azt a nyelvi tündérkertet, a magyar nyelv feléledésének felemelő érzését csak könyveinek többszöri elolvasásával járhatja be.

A Diaetetica I–II. és az Ó és Új Diaetetica I–VI a magyar művelődéstörténet kultúrtörténeti igazgyöngye, fénylő aranyröge, a székelység nemzeti kincse.

Mátyus István doktor született nyelvén írt Diaeteticaival a latin, a német nyelv lélegzetfolytó szorításában a magyar nyelv méltóságát kivívta, a magyar orvostudományt a közjó szolgálatába állította. Tudományos életének gazdagsága, nyelvi szépsége, törekvése elősegítette a magyar nyelv érvényre jutását az erdélyi, az általános magyar orvostudományban.

Kibédi dr. Mátyus István a 18. században magyarul írt orvosi könyveivel hozzájárult százada kulturális, szellemi életének kibontakozásához, az orvosi szakirodalom nyelvezete alapjainak letevéséhez, erősitéséhez Erdélyben, az egész Magyarországon.

A Diaetetica I–II. és az Ó és Új Diaetetica I–VI. darabjában használt nyelv a Küküllők, Marosszék, a Nyárádtere és az Aranyosszéket lakó nép kiművelt, sajátos módon fejlődött és szerkezetében oly időkben alakult nyelv, amikor legtöbb most élő európai nyelv nem létezett. Ízes, zamatos, hajlékony magyar nyelv, melyet nem lehetett Utrechtben, Margburgban, Göttingában, Bécsben ily módon elsajátítani csak a szülőföld kebelében, melegében.

Mátyus István felvilágosult orvostudor, orvoszseni korának humanistája, polihisztora, enciklopédikusa bátran megmutatta, hogy a germanizálódás hevében is a magyar nyelv „éppúgy” méltó és nem marad el Európa többi nyelvei mögött a természettudományok szégyenteljes elmaradásának behozatalában.

A kultúra azt bizonyítja, hogy nemcsak Európa nagy fővárosai, hanem sok kisebb, de lüktető szellemű életű város alakítólag szólt bele a tudomány történetébe. Ide tartozott Marosvásárhely is. E város falai között dolgozott a híres Mátyus István orvostudor, orvostudós itt fogant meg Bolyai zsenialitása a matematikában, itt bontogatta szárnyait Aranka György nyelvművelő mozgalom, ebben a városban igyekezett magyar Göttingát létrehozni a „Teleki Téka” alapítója, Teleki Sámuel. Kibédi dr. Mátyus István a Nyelvművelő Társaság tagja.

A korabeli Marosvásárhely, Erdély történelmi-társadalmi viszonyai határozták meg a felvilágosodás eszméin nevelkedett életútját, életművét.

Mátyus István a magyar közegészségtan, iskolaegészségtan, környezetegészségtan, munkaegészségtan, a magyar táplálkozástudomány óriása, a magyar testnevelés elméleti és orvosi megfogalmazója, az ókori olimpiai játékok szakszerű felelevenítője, a magyar bálneológia, a minerás hideg, meleg, az orvosi kezelők remek stílusú leírója, szakértője, előfutára. A gyógytorna első magyar kezdeményezője, a járványos betegségekben a fertőzés és terjedés láncolatának első felismerője (Székelykakasd, pestis, feketehalál). Erdélyben ő az, aki a kezdeti anya- és csecsemővédelmet kifogástalanul elénk tárja, a csecsemők, kisdedek, gyermekek, tanulók, katonák egészséges diétáját, életvitelét műveiben ismerteti, hogy ő az a magyar orvos, jeles székely egyéniség, aki elsőként végez ásványvízelemzést Erdélyben és a született nyelvén, magyarul leírja, a borászat első magyar nyelvű leírója. Ír a gyönyörködtető ízes ételekről, italokról, a fűszerszámokról, a gabonákról, a gombákról, stb. (a magyar táplálkozástudomány ősatyja, alfája), aki a diéta hasznáról, ártalmáról az egészségre és a betegségek megelőzése, gyógyításáról elsőnek 4000 oldalnyi nyolckötetes magyar nyelvű könyvet tesz a magyar orvostudomány asztalára, és ebben tudatosan elsőnek foglalkozik az öregek, vének, aggok életrezsijével, az élet meghosszabbításával, amelyre korunk orvostudománya is csak nemrég kezd ráébredni.

A több nyelvet ismerő Mátyus István a reneszánsz szellemével átitatva az európai, hazai viszonyokat is áttekinteni tudó és áttekinteni képes, alkotó egyénisége volt századának, korának és felismerte a teológia, a filozófia mellett a természettudományok hasznosságát, értékét és köztük alig létező embrionális szakaszban lévő orvostudományét a közjó szolgálatában.

Könyvének tartalomjegyzéke, lajstroma, fejezeteken belül is tárgyalja korának tudományos szintjén az életet, az egészséget, az emberi test szerkezetét, felépítését, a temperamentumokat, az éltető levegőt. Írt az eledelekről, az italokról, a testmozgásról, alvásról és álomról, a testnedvekről, stb.

Mátyus, akárcsak a felvilágosodás korának minden bölcselője és tudósa a világ jelenségeit a természeti törvényekre igyekezett visszavezetni.

Magyar nyelven elsőként átfogó ismertetést közöl az ipari ártalmakról, a kézművességben a félhűbéri Erdélyben. A bányászok ólom, szén, ón, vas, arany, ezüst, higany és kén kitermelésében és feldolgozásában adódó ipari ártalmait leírja. Atyai módon ír a gyermekmunka ártalmairól. Követeli a tiszta házak építését úgy városon, mint falun. Külön ír az egészséges ruházatról, ágyneműkről, a munkahelyek, lakások szellőztetéséről, munkaidő szabályozásáról, a fürdés, élelmezés sem kerüli el figyelmét. Érdekli a golyvás vidékek vízellátása, az élelmiszerek hamisítása. Helyet követel a szellemi képességek fejlesztése mellett a testnevelésnek az iskolákban, ennek első leírója.

Elégtétellel megállapíthatjuk, hogy alig van olyan fejezete az orvostudománynak, a közegészségtannak, a munkaegészségtannak, a környezetegészségtannak, a táplálkozástudománynak, ipari kórtannak, botanikának, kémiának, testnevelésnek, ásványvízelemzésnek, fizikának, a népgyógyászati és a népi szokások vizsgálatának, a konyhaművészetnek stb, melyben ez a polihisztor, enciklopédikus érdeklődésű alig ismert erdélyi tudós ne tett volna, ne szerzett volna maradandó érdemeket.

Mátyus István orvoszseni ismereteinek gazdagsága, érdeklődésének sokoldalúsága, könyvei nyelvezetének zamatossága, a belőlük sugárzó meleg, emberség lebilincselő.

Ma a kutató az interneten minden munkájához hozzáfér. Diaeteticái nyomtatásban megtalálhatók a Székelyudvarhelyi Tudományos könyvtárban, Marosvásárhelyen a Teleki Thékában, a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem könyvtárában, Kolozsváron az Egyetemi Központi Könyvtárban, Budapesten a Semmelweis Egyetemen, a Központi Könyvtárban és az Országos Széchenyi Könyvtárban.

Kibédi dr. Mátyus István szellemi örökségét Erdélyben dr. Spielmann József a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem történelem tanszék volt professzora tárta elénk és Magyarországon Dr. Halmy László és dr. Halmy Eszter a Magyar Elhízástudományi Társaság elnökei a Mátyus István kultusz továbbvívői, zászlóvívői.

Bátran kezdeményező, úttörő tudós ember volt, aki a magyar nyelvet a 18. században egy olyan eredeti, egyedi tudományos munka megírására is alkalmasnak találta, amely az erdélyi, a magyar orvostudományban egyedülálló.

Született nyelvének zengő, dallamos megszólaltatásával az erdélyi, a magyar tudományos életben egyedit, maradandót nyújtott az utókornak, és könyvei a művelődési élet gyöngyszemei, aranyrögei, melyek korunkban karátosodnak.

Halála pillanatáig, 43 évet szolgálta a nemest, a szegényt, éles eszével, tollal, humanista lelkével, szellemével a magyar orvostudományt, szülőföldjét, református egyházát.

A regensburgi Botanikai Társaság tagjává választotta. 

Mátyus András

2002 Betekintés Kibédi Mátyus István Diaeteticáiba. Székelyudvarhely.

2002 Kibédi Mátyus István halálának 200. évfordulójára.

Mátyus István

1762–1768 Diaetetica. I–II. Kolozsvár.

1787–1793 Ó és Új Diaetetica. I–VI. Pozsony.

Speilmann József

1969 Másoknak világítva. Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest.

Szlatky Mária (szerk.)

1989 A jó egészség megtartásának módjáról. Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és Új Diaetetica című műveiből. (Magyar Hírmondó.) Magvető Kiadó, Budapest.

Dr. Mátyus István életét orvosi munkájának, embertársai segítésének és tanításának szentelte. Hitte és vallotta, hogy a betegségeket megelőzni jóval könnyebb, mint gyógyítani. A Diaetetica I–II., Ó és Új Diaetetica I–VI. az első olyan megjelent magyar könyvek, melyek egészségügyi témáról írnak a hétköznapi emberek számára készültek.