Kacsó Sándor életműve

Kacsó Sándor író, szerkesztő, 1901. február 21-én született székely földműves szülők gyermekeként a Nyárád menti Mikházán, ahol tanulmányait is kezdte, majd a marosvásárhelyi Katolikus Főgimnáziumba került. Középiskolai tanulmányait 1920-ban fejezte be, majd Kolozsvárra került, ahol egy évet a Tanárképző Intézetben, két évet pedig a Ferdinánd Egyetem hallgatójaként töltött. Első verseit a Jövő Népe lapjain jelentek meg, majd 1922-től a kolozsvári Előre ifjúsági folyóirat, 1923–1925 között a Keleti Ujság, 1925-től 1927-ig az Újság munkatársa volt. Az Erdélyi Helikon munkaközösségének is tagja volt, és az úgynevezett székely írócsoporthoz tartozott. 1926-ban Kemény János alapítványának irodalmi díjával jutalmazták, melynek köszönhetően párizsi tanulmányútra mehetett. Ezt követően 1927 őszétől belső munkatársa, majd 1938-tól 1940-ig a főszerkesztője volt Brassói Lapoknak. Benedek Elekkel felolvasó körutakon vett részt. 1928-ban Szentimrei Jenővel és Tamási Áronnal közösen radikális irodalompolitikát követelt. A székely földművesek gazdasági megsegítésére létrehozott Általános Gazdasági és Ipari Szövetkezet szervezője és vezetője volt. Hasznos Könyvtár címmel tudománynépszerűsítő olcsó sorozatot indított, melynek egyik kötetét maga írta. 1934-ben Kosztolányi Dezső nyomán nyelvművelő könyvet szerkesztett. Publicisztikai írásaiban szorgalmazta a népfrontpolitikát, és az erdélyi magyarság kulturális és gazdasági fölemeléséért küzdött. A második bécsi döntést követően Romániánál maradt Nagyenyedre költözött, és a dél-erdélyi magyarság egyik szellemi vezetőjeként tevékenykedett, és Erdélyi Gazda című újságot szerkesztette 1944-ig. Szépirodalmi műveit 1944-ig a Vasárnapi Újság, a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon, a Déli Hírlap, a Havi Szemle, Benedek Elek Cimborája, a budapesti Napkelet és Hajdu Dénes Hídja közölte. A második világháború végén internálták. Târgu Jiuba került, ahol a Zsilvásárhelyi Déli Hírlap című illegális lágerújság vezércikkírója lett. 1945-ben a Magyar Népi Szövetség követelésére, a Groza-kormány idején szabadult, majd 1945–1946 között a kolozsvári Falvak Népe főszerkesztője volt. 1947-től parlamenti képviselő, majd 1947 és 1951 között az MNSZ elnöke volt. 1947–1952 között a bukaresti Romániai Magyar Szó főszerkesztőjeként tevékenykedett, majd lemondatása után az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó kolozsvári szerkesztőségének munkatársa lett. 1952-től 1968-as nyugdíjba vonulásáig az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári fiókját vezette. Elbeszéléseinek középpontjában a székely népélet, a tragikus emberi és társadalmi konfliktusok álltak. A naturalista prózairodalom és a székely népballadák hagyománya hatott ábrázolásmódjára. Szépprózai írásainak erőteljes erkölcsi, társadalmi mondandója van, elbeszéléseinek hősei realista, naturalista ábrázolású konfliktusokban bontakoznak ki. Legismertebb regényei a Vakvágányok és a Lélekvesztő című művek, illetve a Nagyidő című novelláskötet. Életének utolsó éveiben írta meg visszaemlékezéseit Virág alatt, iszap fölött, Fogy a virág, gyűl az iszap és Nehéz szagú iszap fölött címen jelentek meg.

Őrhegyi Sándor álnéven is írt. 1984. február 17-én, Kolozsváron hunyt el, a Házsongárdi temetőben nyugszik. 1991-ben szülőházának falán emléktáblát avattak tiszteletére, a házban emlékszoba is őrzi munkásságának emlékét.

Kötetei

• Utoljára még megkapaszkodunk (elbeszélések, Kolozsvár ,1927)
• Vakvágányon (regény, Brassó 1930. Újabb kiadások: Kádár Tibor rajzaival, 1957; románul Vasile Grunea fordításában, Kolozsvár, 1970; Nagy Pál jegyzeteivel, Tanulók Könyvtára, Kolozsvár, 1979)
• A méh a kisgazda ingyen napszámosa (Blénessy Károllyal, Hasznos Könyvtár, Brassó, 1936)
• Lélekvesztőn (regény, Kolozsvár, 1941)
• Nagyidő (novellák, Benedek Marcell előszavával, Marosvásárhely, 1946)
• Írók, írások (tanulmányok és cikkek, 1964)
• Válogatott írások (regény, elbeszélések, karcolatok, Izsák József előszavával, Romániai Magyar Írók, 1970)
• Virág alatt, iszap fölött (Önéletrajzi visszaemlékezések I. 1971.; 2. kiadás, 1981)
• Fogy a virág, gyűl az iszap (Önéletrajzi visszaemlékezések II., 1974)
• Száműzetéseim (versek, Bene József 8 grafikájával, 1978)
• Nehéz szagú iszap fölött (Önéletrajzi visszaemlékezések III., 1985)

Nagy Ákos

Balogh Edgár (főszerk.)

1991 Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. II. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.

Fazakas István (főszerk.)

1989 Kortárs magyar írók kislexikona 1959–1988. Magvető Kiadó, Budapest.

Kacsó Sándor bibliográfiája

http://kacso.adatbank.transindex.ro

Kacsó Sándor író elbeszéléseinek középpontjában a székely népélet, a tragikus emberi és társadalmi konfliktusok álltak. Nem csak irodalmi, hanem politikai és társadalmi szerepvállalása is jelentős. Munkásságának és érdemeinek megismertetése, emlékének ápolása a vidék kulturális életét teheti színesebbé. Emlékhelyeinek ápolása, népszerűsítése turisztikai vonzerőt jelenthet szülőfaluja számára.