Donáth László életműve

Donáth László 1883. április 5-én született az udvarhelyszéki Etéden, a falusi kovácsmester fiaként. Gimnáziumi tanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Marosvásárhelyen végezte. Színész szeretett volna lenni, de édesanyja kérésére egyetemi éveit a kolozsvári református teológián kezdte, majd Debrecenben folytatta. 1911-ben fejezte be tanulmányait. Lelkészi pályafutása során szolgált Hegyközszentimrén, Vadasdon, Nyárádmagyaróson, Harasztkeréken és Berettyószéplakon is, majd nyugdíjazása után tovább folytatta munkáját Havadtőn és Székelyföldváron. A Kemény Zsigmond Társaság tagja volt, első novellái a Zord Időben jelentek meg, és a Pásztortűz munkatársa is volt. 1927-ben Tövig égő gyertya című írásával első díjat nyert a Temesvári Hírlap novellapályázatán. Egy évvel később a temesvári Arany János Társaság pályázatán szintén első helyet szerzett Játékos éjszaka című novellájával. A Keleti Ujság 1929. szeptember 19-ei számába írott cikke indította el a dicsőszentmártoni Sipos Domokos síremlékének felállításának irodalmi mozgalmát. A háború utáni évek­ben nem jelenhetett meg írása, írói pályája derékba tort. Írásmódjára a népi beszédmód, a sok tájszó használata volt jellemző. Anekdotikus, tréfás történetei mellett a balladás hangvételű írások is megtalálhatóak. 1967. december 2-án hunyt el, a marosvásárhelyi református temetőben nyugszik. 1999-ben Szegény bolond című novelláját megfilmesítették, A pap tehene címmel pedig 2013-ban jelent meg válogatott elbeszéléseit tartalmazó kötete.

Főbb művei

• Humoros esetek (novellák, Kolozsvár, 1928)
• Jairus fia (novellák, Marosvásárhely, 1929)
• Szegény bolond (elbeszélések, Kolozsvár, 1931)
• Cserefa Gyuri (regény, Budapest, 1932)
• Tövig égő gyertya (novellák, Nagyvárad, 1934)
• Az utolsó falat kenyér (színjáték, Nagyvárad, 1939)
• Kökényszüret (kéziratban maradt önéletrajzi regény)
• A pap tehene (elbeszélések, posztumusz kötet, Kolozsvár, 2013)

Balogh Edgár (főszerk.)

1981 Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. I. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.

Donáth Lászlót élete és munkássága a Nyárád mentéhez kapcsolta, írásmódjára a népi beszédmód, a sok tájszó használata volt jellemző. Anekdotikus, tréfás történetei mellett a balladás hangvételű írások is a térség lakóinak életét, gondolkodásmódját tükrözik. Emlékének ápolása a vidék kulturális életét teheti színesebbé.