Az oltszakadáti húsvéti kakasütés

Évszázadokon átívelő népszokás, talán az oltszakadáti kicsiny magyar közösség máig megtartó kulturális kincse, amely a közösség fennmaradásának alappillérét jelképezi. Az oltszakadáti magyarok népszokásai közül az a kincs, amelyet megtartottak anyanyelvi iskola eltűnése, számtalan vegyes házasságban ősi nemzeti hagyományokat és szokásokat ma már nem ápoló életmód ellenére.

„Húsvét első napján templomba mennek. Másodnapján van a szokásos öntözés. A legények reggel hegedűvel men­nek a leányos házakhoz s egy-egy csupor vízzel megöntözik a leányokat. A leányok pálinkával és lepénnyel kínálják a legényeket, majd távozáskor 10-15 főtt és többféle színre festett, de nem hímes tojást adnak nekik. A sok tojást a tánc-helyiségbe szállítják, ahol a zsákmányt felosztják. Érdekes, hogy a fiatal házasok is megöntözik a menyecskéket.

Délben az ifjúság kivonul a falu közepén lévő szép, gyepes rétre, ahol „kakas-ütés”-t tartanak. Nagy népi lát­ványosság ez, ünnepélyesen zajlik le. A nők már hetekkel azelőtt készülnek rá, mert ebből az alkalomból veszik fel elő­ször legszebb nyári ruhájukat, hogy „megmutassák az egész falunak”. Erre a sajátos szakadáti divatbemutatóra ugyanis a románok is eljönnek. A kakas-ütés tánccal van egybekötve. A tánckörtől száz lépésre oszlophoz kötik a kakast s a legé­nyek sorra vesszővel ütögetik, miközben folyik a tánc. Az öreglegénynek táncát megszakítva, háromszor is rá kell ütnie a kakasra. Harmadszorra már nagyobbakat sújt rá s utána futásnak ered egy körülbelül négyszáz méterre fekvő, kijelölt célhoz. Amikor az öreglegény harmadszor üti a kakast, a többi legény is otthagyja a táncot s amint az öreglegény eliramodik, utána ered minden legény, versenyezve, hogy ki lesz első a célnál. Amelyik legény elsőnek ér a célhoz, az a győztes. A többiek vállukra veszik s úgy viszik a faluba, nagy kísérettel. Ha nem az öreglegény ér be elsőnek, akkor ő fizet a többieknek „egy vider bort” (10 liter). Közben „a legények apja” (a presbiter) elvágja bicskával a kakas nyakát s a kakast beviszik a faluba, ahol a legénytisztek anyái közösen megfőzik a kakast levesnek. Este a táncnál az ifjúság közös vacsorán fogyasztja el a kakaslevest. (A kakas-ütés népi táncjátéka különféle változatokban megvan a hétfalusi csángóknál, a brassómegyei Apácán s a Hunyad megyei Nagypestyénben is, csakhogy ezeken a helyeken „kakas-ünnep” és „kakas-lövés” a szokás neve.)” – Vámszer Géza

Beke György

2003 Oltszakadát – a történelem szakadékában. Honismeret XXXI. (4) 67–71.

Sándor Andrásné

1990 Egyházi népszokások az oltszakadáti magyar evangélikusoknál. In: Fejős Zoltán – Küllős Imola (szerk.): Vallási néprajz 4. Vallásosság és népi kultúra a határainkon túl. (A magyarságkutatás könyvtára, 2.) Magyarságkutató Intézet, Budapest, 193–196.

Kádár Edit

2000 Etnolingvisztikai vitalitás a szórványban (Oltszakadát). Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XLIV. (1–2) 69–106.

Juhász Dezső (közzéteszi)

1980 Nyelvjárási szövegek Oltszakadátról. Magyar Nyelv LXXVI. (2) 226–233.

Vámszer Géza

1940 Szakadát. Egy szebeni magyar szórványfalu monográfiája. Kolozsvár.

Honlapok

http://www.szeben.ro/nagyszeben-kornyeke/oltszakadat

FOTÓ: https://www.flickr.com/photos/dm_gyula/sets/72157633150777260/

http://www.epa.hu/00900/00979/00020/08pozsony.htm

FOTÓ – Kriza János Néprajzi Társaság: http://kjntfotoarchivum.adatbank.transindex.ro/kepek.php?megye=U3plYmVuIChTaWJpdSk=&kezd=321

http://erdely.ma/nephagyomany.php?id=138617

Az oltszakadáti kakasütés része annak a húsvéti ünnepi sorozatnak és a falu magyar közösségének minden évben megszervezett eseményeinek, amelyeknek kezdetét sok száz évvel ezelőtt kell megkeresni. 

A szakadáti magyarságnak egyházi- és magánéletében sok népszokás lelhető fel mai napig. Ezek a társadalmi életre és szórakozásra alkalmat adó népszokások, amelyek nagyon fontosak a szórványban, ápolják a nyelv és a nemzeti öntudat fenntartását. Szórványban élő közösségek pontosan amiatt tűntek/pusztultak el, mert nem ápoltak önálló társas életet, a település többségének társadalmi életébe kapcsolódtak be, elhagyták és elfelejtették sajátos ősi szokásaikat, beolvadtak a más nemzetiségű közösségekbe.

Az oltszakadáti kakasütés olyan népszokás, amelyet mai napig élőben lehet megtekinteni, része a falu hagyományőrző szokásainak, egyedi stílusában és szellemében.