Az aradi Szabadság-szobor

A 2015-ben avatásának 125. évfordulóját ünneplő aradi Szabadság-szobor Zala György alkotása, melyet 1890-ben avattak fel. A szobor talpazatán az 1849. október 6-án, Aradon kivégzett 13 tábornok bronz domborművét helyezték el.

A szobor központi alakja egy szabadságot jelképező allegorikus nőalak, mellette a talapzaton négy szimbolikus alkotás helyezkedik el: Ébredő szabadság, Harckészség, Áldozatkészség, Haldokló harcos.

Zala koncepciójában az Ébredő szabadság egy nőalak, két kezén széttépett láncokkal, arcán a kiállt szenvedés, de egyúttal a jövő iránti lelkesedés kifejezésével, s a fölé hajló Géniuszra tekint, ki széttörte bilincseit, kezébe adta a kardot.

A Harckészség Zala koncepciójában egy klasszikus kifejezésű ifjú, duzzadó erővel, arcán elszánt tekintettel. Fején sisak, jobb kezével földre támasztott buzogányt markol.

Az Áldozatkészségnél egy nőalak egy diadémot, mint legdrágább kincsét, fejéről leveszi és a haza oltárára helyezi. Zala az oltárt görög triposszal fejezte ki, a nő ruháját klasszikus modorban egyszerűsítette.

A Haldokló harcosnál egy nőalak egy haldokló hősre támaszkodik. Tekintetével az eget keresi, mintha az ég irgalmát kívánná, amint karjával a leroskadt hőst emeli, a harci zászlót a szívéhez szorítva, melyen a következő jelmondat olvasható: „Ha Isten velünk, ki ellenünk”.

Zala Szabadság-nőalakja, Hungária magasan emeli föl a tölgy- és babérkoszorút tartó jobb kezét, s egy boldogabb jövő reményének nyugodt kifejezésével arcán lefelé tekint a 13 kivégzett tábornok arcmására, egy eszme diadalának bizonyságául. Baljával egy kardra támaszkodik, fején Mátyás király híres fekete seregének sisakja. A sisakot, fejedelmi méltóságának jelképéül, egy korona veszi körül.

A szobor ünnepélyes felavatására 1890. október 6-án került sor a Szabadság téren, mely ma Avram Iancu nevét viseli. Az ünnepélyen részt vettek a vértanúk családtagjai (Damjanich Jánosné, Schweidel tábornok lánya, Leiningen tábornok fia), illetve a szabadságharc tisztjei közül Klapka György.

Az első világháború után, Arad Romániához csatolásakor szinte azonnal felmerült a szobor lebontásának gondolata. 1923-ban a rongálások megakadályozása érdekében bedeszkázták az emlékművet, majd 1925-ben el is távolították. Az idők folyamán különböző helyeken tárolták, legutoljára az aradi vár pincéjében őrizték, teljesen elzárva a külvilágtól.

Közvetlenül a rendszerváltás után elindult az aradi Szabadság-szobor visszaállításáért folytatott küzdelem. Az RMDSZ számára kiemelt cél volt e szimbólumértékű emlékmű felújítása és köztérre való költöztetése.

1999. október 6-án a Magyarország és Románia között létrejött megegyezés alapján a Szabadság-szobrot a minorita rendház udvarára szállították. Itt kezdődött meg a restaurálás folyamata is.

2003-ban megalakult a Szabadság-szobor felállítására létrehozott alapítvány a restaurálás és újbóli felállítás költségeinek összegyűjtése céljából, ugyanebben az évben négypárti egyeztetés is folyt a szobor ügyében, ahol megegyeztek a felállításról. Pár hónappal később mégis meghiúsulni látszott a terv, mert a szobor a művelődési minisztérium szerint esztétikailag nem felelt meg a mai követelményeknek, „másrészt a szaktárca csak a román történelem jeles mozzanataiból ihletődött alkotásokat pártolja, támogatja és védi”. Pár hét múlva, szeptemberben már az Állami Építkezési Felügyelőség lépett az ügyben: formai okokra hivatkozva leállíttatta a Szabadság-szobor felállításának munkálatait.

Miközben drámai hangulatú politikai viták árnyékolták be az aradi szobor jövőjét, a szakemberek befejezték a bronzalakok restaurálását. A Harckészség, az Áldozatkészség, az Ébredő szabadság, a Haldokló harcos és Hungária visszanyerte régi fényét. A restaurálás utolsó műveleteit, a Kolozsváron újraöntött bronzelemek patinázását Kolozsi Tibor és Szilágyi László végezték el. Az utolsó elem, az Áldozatkészség mellett álló triposz is elkészült és helyére került. A kolozsvári és marosvásárhelyi szakemberek öt hónapig dolgoztak Aradon: kicserélték a bronzfigurák elemeit összetartó mintegy 800 csavart, kicserélték a fémvázakat, megmintázták a szoborcsoport elveszett részeit, majd újraöntötték és patinázták azokat.

2004-ben az RMDSZ kitartó munkájának köszönhetően Románia kormánya jóváhagyta, hogy a szobrot felállítsák a román–magyar megbékélésnek szentelendő emlékparkban. A szobor leleplezése az új helyen 2004. április 25-én történt, román és magyar közméltóságok jelenlétében. Az új helyszín, a Tűzoltó tér, a „Megbékélés Park” nevet kapta.

2014-ben Kelemen Hunor kulturális miniszter műemlékké nyilvánította az aradi Szabadság-szobrot.

A Szabadság-szobor 125. évfordulójának alkalmából az RMDSZ és az aradi Szabadság-szobor Egyesület 300 ünnepi emlékérmet készített.

Halmágyi Pál

2005 Aradi hírek. Makói História. (4)

Murádin Jenő

2003 Az aradi Szabadság-szobor. Gloria Kiadó, Kolozsvár.

***

1889 Vasárnapi Ujság. okt. 6. 

A népek és nemzetek történelmében a legnevezetesebb események a szabadságért folytatott harcokhoz, a nagy szabadságharcokhoz köthetőek. Így van ez a magyar nemzet életében is. Ha végignézzük ezeréves történelmünket, évszázadról-évszázadra tudjuk sorolni azokat az eseményeket, amelyekre büszkék vagyunk, amelyek egy-egy mérföldkövet jelentenek a honfoglalástól a 21. századig. Ezek közül is kiemelkedik az 1848–1849-es magyar szabadságharc: a nemzetek és népek nagy álma, amely sorsközösséggé kovácsolta az egyéneket, amely az egyik legerősebb köteléket jelentette egyén és egyén között, az elveszett és elrabolt szabadság megszerzése, visszaszerzése.

Az aradi Szabadság-szobor a szabadságért való állandó harc jelképe nemcsak azért, mert az 1848–49-es forradalomnak állít emléket, hanem az újraállításáért folytatott küzdelem miatt is.

A szobor 125 éves létezése során csupán 46 éven keresztül állt rendeltetése szerint köztéren. A 125 évből 74 évet rabságban kellett töltenie. 1925 és 1999 között a szoborcsoportot közös erőfeszítéssel, kitartással, ésszerű érvekkel és makacssággal sikerült kiszabadítania a magyar érdekképviseletnek és közösségnek. Ezáltal a Szabadság-szobor szimbólum lett: meg lehet próbálni elzárni, fogságban, rabságban tartani a magyar népet, a magyarság értékeit és kultúráját, de a szabadság eszméje összetart minket, sorsközösséggé kovácsol minket, együtt pedig előbb vagy utóbb elérjük céljainkat.