A szentgericei üveges tánc

Az üveges tánc nemcsak a Nyárád mentén, de Erdélyben is ritkaságszámba menő műfaj, amely nemcsak egyediségével, hanem rendkívüli fegyelmet és ügyességet követelő figuráival is lenyűgözi a kívülállót, a nézőt. A szentgericei üveges tánc eredete ismeretlen. Mivel a település korabeli híres költője, iskolamestere, Tiboldi István nem említette írásaiban, ezért valószínűleg 1840 előtt még nem létezett. Görnyey Sándor A Gyögyösbokréta története című munkájában említi 1930-ban, ugyanúgy Pálfi Csaba is, megjegyezve, hogy a táncosok vezetője Bíró Izsák unitárius lelkész és Bükkösi Márton zenész. Az akkor üveges táncot tudó felsorolt települések mindegyike a mai Magyarországon fekszik, egyedül Szentgerice erdélyi.

Inagaki Norio japán néprajzkutató többször megfordult a faluban, őszerinte a gericei férfiak megrészegedtek a mulatságokban, így a nőknek nem volt kivel táncolniuk, ezért választották az üveget.

Néhány értelmiségi pedig úgy véli: a szentgericei férfiak sokszor mélyebben néztek a pohár fenekére a mulatságok során és kevesebbet foglalkoztak a lányokkal, nőkkel, míg azok táncolni szerettek volna. Így elvették a férfiak elől a boros üvegeket, így próbálták őket táncba csalogatni, magukat illegetve-billegetve mondták: ha inni akarsz, táncoltass meg. Tény, hogy a szentgericei üveges tánc egy lányos tánc, és mindig is az volt.

A tánccsoportot hosszabb ideig vezető Szávuly Ibolya ny. tanítónő nevéhez kapcsolódik a fiúk bekapcsolása, illetve a verbunk és a csárdás beiktatása. A tánc során a lányok két oldalról jönnek be egyes sorban a színpadra enyhe V alakban, a Zavaros a Nyárád című népdalt énekelve, ekkor az üveg még a kezükben van. Az ének befejezte után bekiáltás következik: „Gericei leány vagyok, a legényért élek-halok”. Ezután fejükre teszik az üveget és kezdetét veszi a lányos tánc, miközben a muzsikusok húzzák, a lányok pedig énekelik a következő dalokat: Bekecs alatt Nyárád tere, Zavaros a Nyárád vize, Szentgericén sütik a jó kenyeret, Ennek a kislánynak, Szagos a rozmaring. Amikor A baracka fehéret virágzik című dalt éneklik és táncolnak rá a lányok, bejönnek a színpadra a legények, majd a Bárcsak engem valaki megkérne című daltól be is kapcsolódnak a táncba verbunkkal, majd a lányokat is megtáncoltatják.

Régebbi fényképek felvételein látszik, hogy az üveges táncot jóval többen táncolták, ekkor még a fejkendőre tették az üveget, azaz csak a nők táncolták, míg az 1960-as évektől (és ma is) kizárólag a lányok táncolták, így a hajra kerül a boros edény. Hogy mi a titka annak, hogy egyetlen leány sem ejti le fejéről az üveget, azt nem hajlandóak elárulni, de fellépés előtt láthattuk, hogy a lányok a fejtetőn bevizezik a hajat, mielőtt rátennék a szinte egyforma méretű és formájú, borral töltött palackokat.

A múlt században Bíró Izsák lelkész után Kövendi Kiss Ferenc tanító, majd Szávuly Ibolya tanítónő vezette a tánccsoportot, amelyet egy szünet után Balázs Sándor unitárius lelkész vett szárnyai alá. 2001-ben sikerült újraszervezni a falura jellemző és nagy múltú üveges táncot. Azóta közel ötven alkalommal mutatta be és népszerűsítette azt a tánccsoport. Több hazai és nemzetközi színvonalú rendezvényen lépett közönség elé a csoport. Míg az 1990-es évek elején még ötven fős volt a tánccsoport és három korosztállyal működött, ma csupán tucatnyian táncolnak Sántha Boros József vezetésével a Gyöngyös Bokréta nevet viselő együttesben, míg a csoport működtetését a falubéli Sancta Gratia egyesült vállalta fel. A tánccsoport működésében voltak szünetek, de sosem akkorák, hogy azokat ne tudták volna áthidalni. Néhány éve a szüreti táncba is visszahozták az üvegest.

Görnyey Sándor

1930 A Gyöngyösbokréta története.

Haáz Sándor

1970 Tánc – mozgás – viselet. Korunk XXXII. (7) 1024–1028.

A szentgericei üveges tánc egy Erdélyre és a Nyárád mentére nem jellemző táncforma, melynek értéke egyediségében rejlik, éppen ezért javasolt az Értéktárba való felvétele, hogy így is fennmaradhasson a következő generációknak, illetve további tánckutatásokra ösztönözze a szakembereket.