Erdélyi értékek tára


Értékmutató
a   b   c   d   e   f   g   h   i   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Értéktár

Településmutató
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v  

A révi fehér népi kerámia




A javaslatot benyújtó intézmény: Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság

A javaslatot benyújtó személy: Dukrét Géza


Leírás

A kutatások mai állása alapján a révi fazekasságról először a 17. században történt írásos említés. A gyulafehérvári Diéta határozata alapján postakocsi-állomást létesítettek Réven, melynek kocsikat és lovakat kellett biztosítani. A határozat eltörlésének érdekében Zólyomi Erzsébet, Sólyomkővár úrnője, 1639-ben folyamodványt intéz a Diétához, azzal érvelve, hogy a faluban nincsenek lovak, mivel annak lakosai fazekasok és csizmadiák. Ezt a dátumot tekintjük az első írásos dokumentumnak a révi fazekasságot illetően. Ezután követi a fazekasok számának növekedését, a fazekasság alakulását a különböző évi összeírások alapján. Az 1896-os összeírás szerint 50 fazekas 175 ezer edényt égetett ki. 1937-ben 90 fazekast jegyeztek fel. Volt idő, amikor 150 fazekas is működött Réven. A második világháború után a fazekasok létszáma fokozatosan csökken, a gyári termékek mindinkább kiszorítják a cserépedényeket a piacról.





Forrás

Borcea, Liviu

1993 Vadu Crișului I–II. Unu. (41, 42, 43)

Borovszky Samu

1901 Bihar vármegye és Nagyvárad. Apolló Irodalmi Társaság, Budapest.

Bunyitay Vincze

1884 A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. III. Egyházak. Nagyvárad, 1884.

Crișan Ioan, Horațiu

1968 Ceramica daco-getică.

Domanovszky György

A kerámiaművészet kezdetei.

Florescu, Fl. B. – Mózes, Tereza

1967 Centrele de ceramică din regiunea Crișana. Oradea.

Juhász Viktor et al

2003 Rév, Erdély sziklakapuja. Nagyvárad.

Kós Károly

1979 Eszköz, munka néphagyomány. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.

Kresz Mária

1961 Magyar népi cserépedények kiállítása a Néprajzi Múzeumban. Néprajzi Értesítő.

Mózes Teréz

1976 A körösrévi és báródi fazekasságról. In: Népismereti Dolgozatok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.

1980 Gondolatok a körösrévi fazekasságról. Korunk. (1–2)

2004 A révi népi fazekasság monográfiája. (Partiumi füzetek, 32.) Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, Nagyvárad.

(n. n.)

1897 Nagyvárad és Biharmegye czim és névtára.




Indoklás

A révi fazekasság különleges helyet élvez az ország fazekasságának történetében. Ezt a kiváltságot termékei színének köszönheti. Réven – egyedülállóan az országban – a cserépedények színe hófehér. Nemcsak a felülete, de összezúzása esetén reájövünk, hogy teljes mélységében fehér. Ezt a fehérséget az edények alapanyaga határozza meg. A kerámia alapanyaga az agyag. A hagyományos máznélküli edényeket a glangucnak nevezett fekete festékkel díszítik, amely égetés után sötétbarnának hat. Díszítő motívumai teljesen egyediek, semmihez sem hasonlíthatók, ősi motívumokból állnak. A hagyományos korsókon, kantákon a motívumok, a jelek sokaságát találjuk, amelyeknek jelentése elveszett. Valaha minden bizonnyal ezeknek a motívumoknak konkrét tartalma volt.

A parasztedények, amelyeket a mindennapi életben használtak: vizesedények (vászonkanta, vászonorsó), ezekben mindig hideg maradt a víz, főzőedények (kétfülű öblös fazék, vagy nagyfazék, keskeny fenekű fazék), lábosfélék (háromlábú, egykarú lábas, szimpla lábas, laskaszűrő), élelemtartó edények (csupor, komaszilke), lapos edények vagy tányérok, virágcserepek, gyermekjátékok, ún. gölöncsök. Érdekes az értékesítés, piacozás leírása – hogyan vitték a vásárba, hová. Hasas Péter visszaemlékezése alapján 1953-ban 12 fazekas szekér képviselte Révet a vásáron. Hosszabb útra betakarítás után, ősszel indultak a fazekasok, amikor a gazdáknak már magtárban volt télire a gabonája. Ilyenkor 20–25 községet, falut is felkerestek. Az edényeket pénzért is adták, de szívesebben cseréltek gabonára. Az első világháború után rövidebb, 8–10 napos útra indultak, akkor is a nyári hónapokban. Három fő útvonaluk alakult ki. Az első útvonal: Élesd, Nagyvárad, Tenke, Szalonta, Nagyzerénd, Kisjenő, Székudvar, Nagypél, Arad, Kürtös. Második útvonal: a feketeerdői üveggyár, Hagymádfalva, Margitta, Tasnád, Kenéz, Szilágysomlyó, Sarmaság. Harmadik útvonal: Csucsa érintésével Hunyad és környéke. Egy-egy hosszabb út alkalmával sikerült összeszedniük a télire valót, sokszor 10–11 mázsa gabonát. 

Összehasonlítva a bihari, majd a magyarországi, az európai, sőt a más világrészeken volt régi és újabb fazekasmunkákkal, kihangsúlyozva a hasonlóságokat és a különbségeket, ezen összehasonlításon keresztül jövünk rá a révi népművészet különlegességére, nagy értékére, amely egyszerűségében is szép és elegáns.



Utolsó frissités: 2019-12-09 10:01:56