A Nyárád menti farsangolás

A farsang a magyar néphagyományban a karácsonyi-újévi ünnepkör és a húsvéti ünnepkör közötti télközépi időszak. Vízkereszttől (január 6.) a böjt kezdetéig, hamvazó szerdáig tart. A közelmúltig a farsang a fiatal párok egybekelésének szerencsés, sőt kötelező ideje is volt, ekkor tartották egész évben a legtöbb lakodalmat. A farsangon végig, de különösen az utolsó napjaiban feloldódtak a kisközösségek szigorú szabályai, megteremtődött a játék és a szabadság világa. Ez a középkorból átívelő idő- és világszemlélet az alapja sok máig élő farsangi szokásnak, hagyománynak. A magyar népi farsang valóságos gyűjtőmedencéje a dramatikus népszokásoknak és a népi színjátékoknak. Minden kisebb nagyobb vidéknek, sőt egy-egy településnek is lehet sajátos szokás és színjáték repertoárja.

A Nyárád mente farsangi szokásvilága különösen gazdag. Fellehetők itt egyrészt a farsang idején végig előadható kötetlenebb szobai vagy fonóbeli dramatikus játékok, mint például az állatmaszkos játékok (kecske, medve, lovas játék illetve tánc), a mitikus alakokat megjelenítő játékok (halál, szalmaember, hamubotos), az életfordulók játékai (menyasszony és vőlegény, új pár, lakodalmas, tréfás esketés, halott siratási paródiák), különböző embertípusokat, csoportokat idealizáló vagy parodizáló játékok, táncok (betyárok, cigányok, vénleányok stb.). A belső tagolódás szempontjából a Felső-Nyárád mentén az őrző-védő szerepkörű hamubotos figurája jellemző, a Középső-Nyárád mentén az állatmaszkok, a parodisztikus lakodalom és halott siratási játékok valamint a vénleány csúfolás gyakori.

A farsang utolsó napjain – a farsang farkán vagy púpos napján – az utcai felvonulásszerű szokás játékok gyakoriak. Ezek a farsang végének dramatikus kifejezői és egyszer kerülhetett sor egy esztendőben. A Nyárád mentén vénleány- és vénlegény csúfoló szokás játékkal fejeződött be a farsangi ünnepkör. Ennek konkrét szokásformája a csutakhúzás. A magyar a folklór terület más vidékein például a Dunántúlon is ismerték ezt a szokást tuskóhúzás, tőkehúzás formájában, de a Nyárád menti csutakhúzás különlegessége abban áll, hogy e tájegység szinte minden falujában gyakorolták változatos színjátékszerű formában, leggazdagabb helyi változatai a középső Nyárád mente falvaiban éltek. Szentgericén a legények csapata a farsangon meg nem nősült ún. vénlegényeket csutak, tuskó elé fogta és ezt végig kellett húzzák a falu utcáin. A menet betért minden vénlegény és vénleány udvarába és csúfondáros énekekkel, mondókákkal biztatták őket a nősülésre, férjhez menésre. A szokás része volt az is, hogy az egyik vénleányt a csutakra ültették és úgy húzták végig a falu utcáin. Az egykor büntető jellegű szokás napjainkra tréfás játékká szelídült, de nem hiányzik belőle a tréfába rejtett intés közösségi ráhatás sem a normaszegőkkel szemben. 

Barabás László

Barabás László

2009 Akiket fog a figura. Farsangi dramatikus szokások, népi színjátékok Marosszéken. Mentor Kiadó, Marosvásárhely.

Audiovizuális dokumentáció Barabás László tulajdonában. 

A székely-magyar önazonosságunk megőrzésében, a közösségépítésben, a mai ünnepek szervezésében a helyi farsangi szokásokra is támaszkodhatunk. A Nyárád mentén ebből a szempontból is gazdag örökségünk van. A mai népszokások egyrészt évszázadok rítusait, képzeteit, szimbólumait őrzik. Másrészt azért maradhattak fenn, mert egy-egy népcsoport, kis közösség a saját kultúrájába olvasztotta. Értékrendjének, világképének, ízlésének megfelelően formálta, új jelentésekkel ruházta fel a szokásokat. Éppen ezért mindig volt élő, érvényes jelentésük és funkciójuk. A Nyárád menti farsangi szokásaink mélyén szimbolikus nyelvezetben szól hozzánk elődeink üzenete, hogy nagy érték az emberi élet, annak szép rendje, a család, a közösség, és hogy az emberi kultúra egyik legfontosabb összetevője a játékosság.