A nagybányai művésztelep, festőiskola

A nagybányai festőiskola a modern magyar festészetet elindító mozgalom, mely az 1896-ban a nagybányai művésztelepen bontakozott ki, majd csak a második világháború vetett véget működésének. A művésztelep 1902-től szabad iskolává alakult, ahol az új magyar festőgeneráció majd minden jelentős alakja megfordult. Az iskola fő érdeme, hogy a naturalizmus és a plein air festészet eredményeit meghonosította. A korai időszakban a nagybányai stílus egyik legmeghatározóbb egyénisége Ferenczy Károly volt. Alapítói: Hollósy Simon, Réti István, Ferenczy Károly, Thorma János, Iványi-Grünwald Béla.

A nagybányai iskola a 20. század első felében mindvégig nagy hatással volt a hazai festőművészekre, hatása érvényesült a MIÉNK, a Nyolcak, a Szinyei Merse Pál Társaság, a KUT, az alföldi festők, de még a szentendrei iskola, a miskolci művésztelep festőinél is, át meg áthatotta a magyar festőművészetet, ez volt az első festőiskola, melynek munkásságát a magyar közönség keblére ölelte s tisztelte.

Forrás: Wikipédia

A nagybányaiakat sokáig csak tájképfestőként tartották számon. Az utóbbi évek kutatásai és kiállításai bebizonyították, hogy Nagybányán valamennyi műfajban születtek remekművek. Ma már nem kétséges, hogy a nagybányai festészet a maga újító mivoltában is a nagy festői hagyomány egy fejezete. De van Nagybányának még egy, manapság ritkábban emlegetett tanulsága, az, amit a nagybányai festők kortársa, barátja, szemléletük elméleti megalapozója, Lyka Károly „a felelősség elvének” nevezett. 1930-ban, visszaemlékezvén a közös indulásra, írta: „A művészet kifejezés. Aki nem szereli fel magát annak eszközeivel, nem lehet művész. S aki nem szereli fel magát tökéletesen, az nem lehet nagy művész. A nagybányaiak elméjében így formálódott ki a felelősség elve. Valóban lenézték azokat, akik nem fáradtak vas-eréllyel a kifejezőeszközök birtokbavételéért. Erkölcsi posztulátummá vált tehát a művészi tudás lehető legteljesebb megszerzése. Ez volt az ő nevelési és nevelkedési módjuk. Egy sor mesterművön kívül ezt hagyták utódaiknak örökségképpen.”

Forrás: http://www.nagybanya-art.ro/main.php?l=hu&m=2&sm=3

Murádin Jenő

1981 A Ferenczy művészcsalád Erdélyben. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.

1994 Nagybánya – A festőtelep művészei. Miskolc.

Honlapok

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyb%C3%A1nyai_m%C5%B1v%C3%A9sztelep

http://www.hung-art.hu/vezetes/nagybany/

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-11-evfolyam/realista-es-plein-air-torekvesek-a-19

http://artportal.hu/lexikon/klasszikusok/nagybanyai-muvesztelep

http://mek.oszk.hu/07300/07389/07389.pdf

http://mult-kor.hu/20120208_150_eve_szuletett_a_nagybanyai_muvesztelep_vezeralakja

http://www.nagybanya-art.ro/main.php?l=hu&m=2&sm=3

http://erdelyimuzeumfolyoirat.adatbank.transindex.ro/pdf/013Muradin%20Jeno_A%20nagybanyai%20Hollosy-iskola%20nevsorai.pdf

Az a fentiekből és a rendelkezésre álló hatalmas könyvészeti anyagból (amelynek magától értetődően csak kis hányadát tartalmazza ez a javaslat) is egyértelműen kitűnik, hogy kiemelkedő, és nemcsak a térség, hanem határokon is átívelő jelentőségű, máig ható, a köztudatban folyamatosan jelenlévő olyan kulturális örökségről van szó, amellyel nemzetiségi hovatartozástól, kulturális érdeklődési körtől függetlenül máig büszkélkedhetünk. Azon hosszasan lehetne vitatkozni, hogy kié, hová tartozó ez a térségünkben egyedülálló jelentőségű kulturális mozgalom, az viszont nem lehet vita tárgya, hogy a jelenség központja, legfontosabb eseményeinek, az új irányzatok megjelenésének, kibontakozásának színhelye mindvégig az a máramarosi kisváros, Nagybánya volt, amely ma is a tágabb értelemben vett Erdélyhez tartozik.