Erdélyi értékek tára


Értékmutató
a   b   c   d   e   f   g   h   i   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Értéktár

Településmutató
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   p   r   s   t   u   v  

A kolozsvári Mátyás-szoborcsoport




A javaslatot benyújtó intézmény: RMDSZ

A javaslatot benyújtó személy: Hegedüs Csilla

Képek


Leírás

„Kolozsvár szabad királyi város közönsége hazafias örömmel tudatja, hogy ezeréves múltunk nagy királyának, MÁTYÁSNAK, AZ IGAZSÁGOSNAK szülőhelyén, városunkban, tündöklő nagy nevét dicsőítő szobrot állított a nemzet […]. Ez emlékmű leleplezési ünnepét legfelsőbb hozzájárulással 1902-ik évi okt. hó 12-én fogjuk megtartani. A szobor leleplezésére, mely nemcsak a nagy király szülővárosának, hanem az egész országnak, a nemzet minden hű fiának ünnepe lesz, van szerencsénk hazafias tisztelettel meghívni. KOLOZSVÁR SZAB. KIRÁLYI VÁROS KÖZÖNSÉGE [nevében] Dr. Esterházy László főjegyző, Szvacsina Géza, kir. tanácsos, polgármester” – ezt a meghívót vitték a szélrózsa minden irányába 1902 őszelőjén a hírvivők, amikor szülővárosa végre lerótta nagy fiával, Mátyás királlyal szembeni régi adósságát, és a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakjának szobrot állított.

A Főtér déli oldalán, a plébániatemplom déli homlokzatának középtengelyében helyezkedik el Mátyás király lovasszobra, mely az idők folyamán a plébániatemplommal együtt Kolozsvár szimbólumává vált.

A szoborcsoport központjában a magas bástyaoromzatot idéző talapzatra állított, ellenséges csapatai fölött diadalmaskodó király lovasszobra áll. A főalak kétoldalán a uralkodójuk felé forduló vezérek szobrai (a hagyomány szerint a Fekete Sereg vezérei, Magyar Balázs hadvezér, Kinizsi Pál temesi ispán, Szapolyai István Nádor és Báthory István erdélyi vajda) foglalnak helyet. A háromszögbe írható kompozíciót a királyt éltető vezérek által magasba tartott zászlók is hangsúlyozzák, a vezérek félköríves hátterét a bástyaoromzat kétoldalán ívesen lejtő, neoromán stílusú építészeti háttér biztosítja. A király alakja a korszak lovasszobraitól eltérően nem profilból, hanem frontálisan jelenik meg. A babérkoszorúval, hadviseletben ábrázolt király alakja erőt sugárzó, diadalmas vezetőként, abban a pillanatban ábrázolja Mátyást, amikor a király egy vár bástyájáról végigtekint győztes seregén. A megnyert csatát az uralkodó büszke tartása és nézése, a keresztbe tett kard, valamint az oldalt álló hadvezérek győzelmi kiáltása hangsúlyozza.

A kolozsvári Mátyás-kultusz újraéledése a király szülőházának 1851-ben történt azonosításával vette kezdetét, melyet egy évtizeddel később a Mátyás-szobor felállításának gondolata is követett. Elsőként 1864-ben, Izsó Miklós (1831-1875) pesti szobrászművész kolozsvári útján merült fel a helyi sajtóban az ötlet, melyet a város 1882. július 21-én tartott törvényhatósági közgyűlése határozatként is elfogadott. A szobor tervének kidolgozására egy 46 tagú bizottságot hoztak létre. A bizottság eredménytelen munkája, a három év alatt összegyűlt kis pénzösszeg, valamint az a tény, hogy időközben Budapest Tanácsa is kérvényezte a Mátyás-szobor felállításának jogát, új, hatékonyabb kolozsvári szoborbizottság felállítására ösztönözte a város vezetőségét. Az új, 122 tagú szoborbizottság alakuló ülésére 1888. január 27-én került sor. Az első közgyűlésen, május 22-én, az országos gyűjtés megszervezést, egy irodalmi albizottság létrehozását és az óvári Mátyás-ház emléktáblájának megvalósítását szavazták meg. 1893. április 9-én a Mátyás Szoborbizottság arról döntött, hogy a Mátyás-szobornak a millenniumi ünnepségekre kell majd elkészülnie, a szobor elkészítésére pályázatot szándékoztak kiírni, melynek megszerkesztését a jeles Petőfi-kutatóra, dr. Ferenczi Zoltánra bízták. A június 11-én nyilvánosságra hozott pályázati kiírás megszabta a szobor formáját, helyét és árát, a résztvevő művészek körét, a pályázat beadásának határidejét, 1894. május 1-jét. A pályázati kiírásra hét szobrászművész jelentkezett, Bezerédi Gyula, a pozsonyi származású Fadrusz János, Köllő Miklós, Róna József, Sovánka István, Tóth András és ifj. Vastagh György. A beérkezett mintákat, maketteket a Kereskedelmi Egyetem dísztermében állították ki, melyet május 1-én a város közönsége számára is megnyitottak.

A bizottság 1894. május 15-én egyhangúlag Fadrusznak ítélte az első 4000 koronás pályadíjat, „mint olyan alkotásnak, mely eszméjében eredeti és az eszme kivitelében összhangzatos és következetes és nemcsak Kolozsvár büszkesége lesz, de a magyar művészettörténet fejlődésében is mozzanatos eseményt jelent". Fadrusz 1894 novemberében elvégeztette a Fő tér pontos felmérését. 1895-ben több mintát is készített Mátyás alakjáról a király közismert portréi alapján, majd elkészítette a szobor fél életnagyságú mintáját, melyet a millenniumi kiállításon kívánt bemutatni. Ugyanazon év őszén ráeszmélt arra, hogy a szobor másfélszeresre tervezett nagysága nem lesz arányban a tér méreteivel. Újból leutazott Kolozsvárra, ahol sikerült meggyőznie a szoborbizottságot arról, hogy a Mátyás-szobornak kétszeres nagyságban kell elkészülnie. 1895 májusában ismét Kolozsvárra utazott, ahol kijelölte a szobor végleges helyét, majd a következő év elején beköltözött a kolozsvári Pákei Lajos által tervezett új, naphegyi műtermébe, ahol hozzálátott a Mátyás alakja agyagmintájának, majd gipszöntvényének megmintázásához.

Az alapkő letételére 1896. szeptember 30-án került sor.

Fadrusz 1899 nyarán bemutatta a város elöljáróinak naphegyi villájában a szobor elkészült agyag- és gipszmintáit, majd a hónap végén ismét Kolozsvárra utazott, ahol kijelölték végleges helyét. Ekkor fogalmazódott meg annak igénye, hogy ne csak a Státuát, hanem a plébániatemplom barokk díszkapuját is költöztessék el a térről, valamint eldöntötték, hogy a tér déli oldalán nem piacot, hanem parkot kellene kialakítani.

A Mátyás-szobor gipszmintáit 1900 januárjában öntödébe szállították, majd Mátyás bronzszobrát a párizsi világkiállításra küldték ki, ahol a zsűri a szobrot a Grand Prix-vel tüntette ki.

A szoboravatásra 1902. október 12-én került sor. A megjelent tekintélyes politikusok ellenére a legünnepeltebb vendégek Alexander Bernát, Jókai Mór és Benedek Elek voltak.

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészeti kara október végén, Széchy Károly irodalomtörténész javaslatára tiszteletbeli doktorrá avatta Fadruszt, aki 1903 nyarán súlyosan megbetegedett, majd a Mátyás-szobor felavatásának első évfordulója után két héttel hirtelen elhunyt.

A román hatalomátvételt követően, 1919-ben a talapzat hátára román nyelvű feliratot helyeztek el, mely a király román származását hivatott igazolni. A magyar állam hasztalan próbálkozott a szobor kikérésével, a berendezkedett új hatalom a király román eredetére hivatkozva magának tartotta fenn az emlékmű megőrzésének jogát. A bécsi döntést követő években ismét a figyelem központjába került a Mátyás-szobor, 1945-ben eltávolították a Klősz József kolozsvári kőfaragó által készített Magyarország címerét és a Mátyás király feliratot, melynek helyére a Balogh Edgár által javasolt, ma is látható Mathias Rex feliratot helyezték el. 1992-ben ismét újabb felirattal látták el a városi hatóságok képviselői.

Az évtizedek során a szoborcsoport kőtalapzata helyenként tönkrement, a szoboralakok némelyikéről is eltûnt egy-egy elem, így a szoborcsoport felújítása egyre sürgetőbbé vált. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség számára kiemelt cél volt a szobor felújítása, a sorozatos egyeztetések következményeként 2006-ban a magyar és a román kormány együttes ülésén megszületett a döntés: a szobrot közösen állítják helyre. A helyreállítási költséget 800 ezer euróra becsülték, az összeget a magyar és a román kormány fele-fele arányban állta. A 2009-ben elkezdett helyreállítást 2010 novemberére befejezték a szakemberek, akik egyebek mellett leszedték és egyenként javították ki a mellékalakokat – Magyar Balázst, Kinizsi Pált, Báthory Istvánt és Szapolyai Istvánt –, illetve erős vasszerkezetre függesztették fel a lovát megülő Mátyást, hogy teljesen újraépítsék a Pákéy Lajos által tervezett eredeti talapzatot.

Az újraavatásra 2011.április 2.-án került sor. A román és a magyar kormány, illetve a kolozsvári önkormányzat képviseletében Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, Semjén Zsolt, a Magyar Köztársaság miniszterelnök-helyettese, Réthelyi Miklós, a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetője, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, országos és helyi politikusok, civil szervezetek vezetői, egyházfők vettek részt. Természetesen a közméltóságokon kívül a jelenlévő több mint kétezres tömeg bizonyította, hogy a Mátyás-kultusz tovább él nemcsak Kolozsváron, de az egész magyarság lelkében.

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjainak reneszánsz tánckara korabeli ruhákban pompázott, többen kalotaszegi, illetve székely ünneplőbe öltöztek, de eljött a csíkszentsimoni ifjúsági fúvószenekar, a hóstátiak nagymúltú énekkara, a kolozsvári Református Bethlen Gábor Földész Dalkör és a Boldizsár Béla vezette bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Egyesületnek a 15. Székely Határőrezred pazar egyenruhájában díszőrséget álló csapata is.



Film és hanganyagok:




Forrás

Farkas Izabella (szerk.)

2004 „Szívekben éljen a láng". Fadrusz János-emlékkönyv. Kolozsvár.

Gyalui Farkas

1940 A Mátyás király szoborpályázat. Pásztortűz. 64–67.

1927 Negyedszáz éves a kolozsvári Mátyás-szobor. Pásztortűz. 508–509.

Gyarmati Zsolt

2005 Nyilvánosság és magánélet a békeidők Kolozsvárán. Kolozsvár, 127.

Kelemen Lajos

1982 Művészettörténeti tanulmányok. II. Szerk. B. Nagy Margit. Bukarest, 163.

Kis Gereben

1896 Mátyás király szobra. Új idők. 298-299.

Kristóf György

1943 Fadrusz Mátyás király és Vörösmarty Szép Ilonkája. Kolozsvár.

Lőwy Dániel – Demeter János – Asztalos Lajos

1996 Kőbe írt Kolozsvár. Kolozsvár, 207–209.

Miklósi-Sikes Csaba

2003 Fadrusz János és az erdélyi köztéri szobrászat a 19. században. Székelyudvarhely–Sümeg, 10–26, 42–53, 68–69, 72, 75, 106, 108–110, 122, 124, 128, 130, 132, 133, 138, 139, 194.

Murádin Jenő

2002 Fadrusz. Két szobor száz éve. Kolozsvár.

Nagy Lajos

1902 Jelentés a kolozsvári Mátyás-szoborról. Kolozsvár.

Szádeczky Lajos

1902 Mátyás és Kolozsvár. Erdélyi Múzeum.




Indoklás

A Mátyás király emlékmű Fadrusz János leghíresebb alkotása, pályájának csúcspontja és megkoronázása. Az emlékmű ma is uralja Kolozsvár főterét, ahol a magyar közösség jelképévé vált.

Maga Fadrusz János a szoborbizottsághoz írt levelében így írt alkotásáról: „A kolozsvári Mátyás szoborban Magyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tisztelt és csodált nemzet volt Európa népei között. Ha a magyar ember szíve elborul és vigasztalást keres a régmúlt idők fényében és nagyságában, akkor e dicsőségteljes, pazar és világraszóló korszakba bolyong vissza, és ott találja azt a csodás alakot, a magyar nép királyát, Hunyadi Mátyást, aki egyszerű ember tudott lenni az egyszerű emberekkel, de az akkori kor fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között”.

A szoborcsoport, a Szent Mihály plébániatemplommal együtt Kolozsvár, Erdély fővárosának szimbóluma, a magyarság erejének, jelenlétének jelképe. Nem túlzás azt állítani, hogy Erdély egyik legfontosabb turistalátványosságáról van szó.

Kolozsvár Mátyás-tisztelete Erdély egyik legerősebb és legmeghatározóbb kultusza, mely életben tartja, erősíti erdélyi magyar identitástudatunkat. A szoborcsoport a szívében van minden anyaországi és erdélyi magyar embernek. Látogatása, tiszteletünk lerovása közösségi élmény, különleges esemény, magyarságunk megélése, mely erősíti közösségünket, magyarságérzetünket.



Utolsó frissités: 2015-12-11 12:38:48