A gyergyóújfalvi falutörvény (1581)

Kik foglalták írásba a szokásokat, kiktől való a nép törvénye?

A hagyományokon alapuló, a paraszti önrendelkezés (helyi autonómia) biztosítékaként írásba foglalt, gyűjteményes (kódexszerű) forrása, amely a helyi életviszonyok viszonylagos teljességére kiterjedően tartalmaz szabályozást. (MNL)

„A falutörvényhozók, éppen úgy, miként az országos szinten munkálkodók, mindenekelőtt a közösségi létet biztosító törvényesség szolgálatába szegődtek. A falutörvények bevezető soraiban a formális kellékek egyikeként eléggé gyakran szerepel az arra való hivatkozás, hogy miért is írták össze, tették törvényükké a régi szokásokat.

Az első falutörvény Gyergyóújfaluból származik. Motivációja szerint éltek a fejedelem adta joggal, azzal, hogy Székelyországban maga a falu és ne a királybíró rendelkezzék a határkártételek felől. Megszerzett vagy visszaszerzett autonóm jog ez, lehet felette vitázni. Mi hajlunk arra, hogy az 1581-es végzésben is az önrendelkezés korábbi hagyományos formáját lássuk, hiszen egyebek mellett annak 21. pontja nem csupán a határkárt rendezi, hanem a régen kialakult tágabb összefüggésrend része csupán.” (Imreh I. 1983: xxx.)

Az 1581. évi gyergyóújfalvi falutörvényben csak az írás keltezésének dátuma olvasható (Anno Domini 1581). Az újfalvi constitutio keletkezésének dátuma 1581. január 1. és május 27. közötti időszakra tehető, hisz május végén a falutörvényben említett Báthory Kristóf erdélyi fejedelem éppen május 27-én halt meg.

Szemelvények a falu törvényeiből:

Kezdő sorai a következők: „Mü, kik vagyunk Gyergyószékben, Újfaluban lakozandók, nemesek, darabantok és vajda urunk őnagysága jobbágyi közönséggel, mind a teljes falu irattuk az emléközetre ez levelet…” (Székely Oklevéltár. V. 124.) Szintén ugyanabból az esztendőből való a gyergyószentmiklósi statútum is, amely teljes mértékben átveszi az újfalvi szövegét, csupán a település nevét változtatja meg: „Mü, kik vagyunk Gyergyószékben Szent Miklós falvában lakozandók…” (xxx)

Az 5. pontban kimondták, hogy „minden ember, ki lovát az tilalmasban tartja, ennek előtte való törvényünk szerént nyűgben s kötélen jó módon tartsa...” (Székely Oklevéltár. V. 125.) A 19. szakaszban olvashatjuk, hogy „az falunak végezése volt még a régi székel szabadságnak idejében is” arról, hogy közföldet senki nem foglalhat (Székely Oklevéltár. V. 127.), hanem kérjen a faluközösségtől. A régi székely szabadság pedig az 1562-es székely felkelés előtti évtizedeket jelenti.

Az újfalvi falutörvény passzusaiból konkrétan megállapítható, hogy a településnek már 1581 előtt kiforrott szokásjogi rendje volt, hisz régi jogszokásokra hivatkozik.

Benkő Samu – Demény Lajos – Vekov Károly

1979 Székely felkelés 1595–1596. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.

Garda Dezső

1998 A falutörvénytől a közbirtokosságig. Státus Kiadó, Csíkszereda.

Imreh István

1979 Erdélyi hétköznapok 1550–1850. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.

1983 A törvényhozó székely falu. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.

***

1896 Gyegyó-Ujfalu falu törvénye a mezei kártételek stb. ellen. Kelt 1581. In: Szádeczky Lajos (szerk.): Székely Oklevéltár. V. kötet (1296–1603). Ajtai K. Albert könyvnyomdája, Kolozsvárt, 124–128.