Zavaros a Tisza
Gergelyfi Samu, 40 éves
Zavaros a Tisza,
Nem akar apadni,
Az a híres Bogár Imre
Átal akar menni.
Átal akar menni,
Csikót akar lopni,
Kecskeméti zöld vásárra
Pénzt akar csinálni.
– Nézz ki, Marcsa, nézz ki
Ablakod firhangján,
Most kísírik Bogár Imrét
Aranyszín paripán.
Ezüst a zablája,
Arany a kantárja,
Az a híres Bogár Imre
Annak a gazdája.
Harangoznak dére,
Jó tizenkettőre,
Most kísírik Bogár Imrét
A vesztőhelyére.
Harangoznak dére,
Jó tizenkettőre,
Most kísírik Bogár Imrét
A vesztőhelyére.
Harangoznak dére,
Jó tizenkettőre,
Hóhér mondja: – Bogár Imre,
Álljon fel a székre.
Felállott a székre,
Feltekint az égre.
– Jaj Istenem, sok rablásim
Most jutnak eszembe.
… Duli Marcsa, a babája
Már hiába várja.
70–73. Bogár Imre. I–IV.
Az idősebb adatközlők emlékezete szerint a ballada a századforduló utáni években vált népszerűvé a faluban. Aratáskor, kapáláskor, kocsmai mulatozáskor énekelték, s a fonók egyik kedvenc darabja volt. Mára már veszített népszerűségéből: a fiatalabb nemzedékből például csak egyetlen találkozóra találtam, aki el tudta énekelni. A legtöbb változatot a 70. sz. dallamára éneklik, az pedig műdal. Így csak egyetlen dallamot közölhettünk (73. sz.), amely az átmeneti rétegbe tartozó félnépi dallam.
(Ráduly 1975: 181.)