Voltál, anyám, voltál
Ötvös Elekné Árgyó Katalin, 63 éves
Vótál, anyám, vótál, de jó édesanyám,
Kilenc hónapig a méhedbe hordoztál,
Kilenc hónapig a méhedbe hordoztál,
Kilenc hónap után a világra hoztál.
Mikor fürösztöttél gyenge meleg vízbe,
Förösztöttél vóna Duna fenekébe.
Mikor takargattál gyenge gyócs ruhával,
Takargattál vóna forró parazsával.
Vótál, anyám, vótál, s mér nem tanítottál,
Hajló vessző vótam, s mér nem hajlítottál.
Hajlítottál vóna engemet a jóra,
S oly szomorú sorsra sose juttam vóna.
68–69. Voltál, anyám, voltál. I–II.
Valószínű, töredék, az adatközlők csak e nagy férfipanaszt őrizték meg emlékezetükben. A 69. sz. változat énekese ezt mondta: „Akiről szó van, valami rablóféle vót, s az anyjának mondta, hogy milyen szomorú sorsra jutott.” Gyermekkorában tanulta, azóta nem is hallotta. Úgy emlékszik, hogy az éneknek „még vót versezetje”. A 68. sz. adatközlője is gyermekkorában tanulta: „Régebb a cigányvirrasztóban is szokták énekelni.” Mintegy 25-30 évig eszükbe se jutott, s másoktól sem hallották. „Már kiment divatból” – mondták. A faluban senki más nem tudja, a fiatalok nem is hallottak róla.
A 68. sz. változat adatközlője egyáltalán nem tudta reprodukálni a dallamot, a 69. sz. énekese viszont romlott féldallamra énekelte.
(Ráduly 1975: 181.)