Voltál, anyám, voltál
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
1. Vótál, anyám, vótál, kedves édesanyám,
Mér nem tanítottál ingemet a jóra,
(hogy) Ily szomorúságba ne jutottam vóna.
2. Tanítottál vóna ingemet a jóra,
Hogy ne lettem vóna ajtónyitogató,
Ajtónyitogató, kapucsattogtató.
3. Mikor ott rengettél bölcső fenekébe,
Mér nem rengettél el Tisza fenekébe,
Mér nem rengettél el Tisza fenekébe.
27-29. Voltál, anyám, voltál
Minden valószínűség szerint töredék. Közölt formájában talán valamelyik klasszikus balladánk befejező része lehetett. Mai adatközlőink csak e nagy férfipanaszt őrizték meg, amely ebben az önállósult alakban már inkább líra. Seprődinél még nem találjuk, két kibédi változata: Ráduly, 68-69. sz. Ebből a 69. sz. az Ötvös Sára szövege.
Adatközlőnk gyermekkorában tanulta az édesanyjától, azóta jóformán alig hallotta. Lánykorában még énekelték a virrasztóban is, szerették az egykori öregek, de fokozatosan kiment divatból. Az ének hőséről azt mondta Ötvös Sára: „Akiről szó van, valami rablóféle vót, s az anyjának mondta, hogy milyen szomorú sorsra jutott.” Az eredeti dallamra sem emlékezett Ötvös Sára, így a szöveget romlott féldallamra énekelte.
Az első és a második változat lejegyzése között nyolc év telt el. Ez alatt az idő alatt Ötvös Sára nem foglalkozott a balladával. Így a másodszori lejegyzéskor nyert szöveg mindennél tisztábban bizonyítja Ötvös Sára teremtő kedvét. Az új változat egy versszakkal rövidebb lett. Az elsőből - variálódott formában - csak az első és a harmadik versszak került át, ugyanakkor ez a szöveg új motívummal bővült (lásd 2. versszak). A harmadik változat (29. sz.) - amelyet a kibédi balladáskönyv megjelenése után egy évvel jegyeztünk le - szintén tartalmaz egy olyan versszakot (az elsőt), amely Ötvös Sára első két variánsából hiányzik. Ez minden bizonnyal a könyvből való: unokái ugyanis fel-felolvasgatták Ötvös Sárának a kötet 68. sz. balladáját, ahonnan könnyűszerrel átvehette és beépíthette szövegébe az új motívumot.
(Ráduly 1979: 131.)