Voltál, anyám, voltál
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
1. Voltál, anyám, voltál, mér nem tanítottál,
Mér nem tanítottál engemet a jóra,
(hogy) Ily szomorú sorsra ne jutottam vóna.
2. Mikor förösztöttél gyenge meleg vízbe,
Förösztöttél vóna forró buzgó vízbe,
Förösztöttél vóna forró buzgó vízbe.
3. Mikor ringatgattál bölcső fenekébe,
Mér nem ringatgattál Tisza fenekébe,
Mér nem ringatgattál Tisza fenekébe.
4. Dobtál vóna belé ja Tisza vizébe,
Hogy ne lennék ilyen szomorú helyzetbe,
Hogy ne lennék ilyen szomorú helyzetbe.
1967. dec. 13.
27-29. Voltál, anyám, voltál
Minden valószínűség szerint töredék. Közölt formájában talán valamelyik klasszikus balladánk befejező része lehetett. Mai adatközlőink csak e nagy férfipanaszt őrizték meg, amely ebben az önállósult alakban már inkább líra. Seprődinél még nem találjuk, két kibédi változata: Ráduly, 68-69. sz. Ebből a 69. sz. az Ötvös Sára szövege.
Adatközlőnk gyermekkorában tanulta az édesanyjától, azóta jóformán alig hallotta. Lánykorában még énekelték a virrasztóban is, szerették az egykori öregek, de fokozatosan kiment divatból. Az ének hőséről azt mondta Ötvös Sára: „Akiről szó van, valami rablóféle vót, s az anyjának mondta, hogy milyen szomorú sorsra jutott.” Az eredeti dallamra sem emlékezett Ötvös Sára, így a szöveget romlott féldallamra énekelte.
Az első és a második változat lejegyzése között nyolc év telt el. Ez alatt az idő alatt Ötvös Sára nem foglalkozott a balladával. Így a másodszori lejegyzéskor nyert szöveg mindennél tisztábban bizonyítja Ötvös Sára teremtő kedvét. Az új változat egy versszakkal rövidebb lett. Az elsőből - variálódott formában - csak az első és a harmadik versszak került át, ugyanakkor ez a szöveg új motívummal bővült (lásd 2. versszak). A harmadik változat (29. sz.) - amelyet a kibédi balladáskönyv megjelenése után egy évvel jegyeztünk le - szintén tartalmaz egy olyan versszakot (az elsőt), amely Ötvös Sára első két variánsából hiányzik. Ez minden bizonnyal a könyvből való: unokái ugyanis fel-felolvasgatták Ötvös Sárának a kötet 68. sz. balladáját, ahonnan könnyűszerrel átvehette és beépíthette szövegébe az új motívumot.
(Ráduly 1979: 131.)