Vízkeresztnek fényes nappalán
Nem mondták meg nevüket
Vízkeresztnek fényes nappalán
Köllő Péter testvérbátyját megölte.
Fejit vágta, mint egy fogolymadárnak
Nagynyárosi szegény Köllő Jánosnak.
Fújja a szél Sándor Vitó kendőjét,
Gyászolja a szelid volt szeretőjét.
Gyászolhatod, Vitó, te már örökre,
Úgy sem látod többé Jánost életbe.
Körülbelül harminc éve történt. Köllő Péter testvére volt Köllő Jánosnak. Péter szerette Sándor Viktóriát, kinek János udvarolt, azonban Pétert tiltották a lánytól. Erre ő nagyon megharagudott, és akkor, amikor János Vízkereszt napján fáért ment az erdőre, ő is utána ment egy fejszével. Találkozásukkor még beszélgettek, együtt mentek, de amikor bátyja egy mélyedésbe került, Péter pedig a marton ment, levágta János fejét, majd elmenekült. Végül elfogták, vagy négy évre el is zárták, s még most is él a faluban.
Az énekesek nevüket nem mondták meg.
(Albert Ernő 2004: 333.)